Eucharisztikus Jézus imádása során
Szívünkkel imádjuk Istent,
elsősorban, nem emberi értelembe vett eszünkkel, okosságunkkal, gazdag érzelmeinkkel, ami inkább pszichológiai értelembe vett valósága az emberi életünknek,
hanem ennél bensőbb világunkkal – ez lenne … az új szív.
(bővebben: a katekizmus szellemi léleknek nevezi, ami nem keverendő pszichológia tudomány által vizsgált belső emberi világunk területével)
Szívünk az a belső szoba,
ami a szívünk titka,
életünk rejtőzködő valósága:
Te, amikor imádkozol, menj be a szobába, zárd be az ajtót, s imádkozzál titokban mennyei Atyádhoz!
S mennyei Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz. ( Vö.: Mt6,5-6)
Erre a rejtőzködő és imádó csendre szükségünk van:
„Be kell vallanunk, hogy mindnyájunknak szükségünk van erre az imádott jelenléttel teljes csendre. Szüksége van rá a teológiának, hogy teljesen érvényre juttassa saját bölcsességi és spirituális lelkét; az imádságnak, hogy soha el ne felejtsük, Istent látni annyit jelent, mint annyira sugárzó arccal szállni le a hegyről, hogy kényszerítve érezzük magunkat eltakarni azt egy lepellel (vö. Kiv 34,33), és hogy közösségeink tudjanak teret engedni Isten jelenlétének, és így elkerüljék önmaguk ünneplését.”
(Ide vonatkozólag olvasd el II. János Pál pápa apostoli levelét XIII. Leó pápa A keletiek méltósága kezdetű apostoli levele centenáriumának alkalmából)
Merj belépni és elidőzni Jézus Szívének Eucharisztikus imádásába,
… ami szíved rejtőzködő szobájába vezető út…
… majd lepellel takarni arcodat,
… így elkerülve önmagad ünneplését
Legalább hetente 1 órában…
…. itt az idő, hogy elkezd!
Szent II. János Pál pápa buzdítására:
„Fölbecsülhetetlen kincs az Eucharisztia: nemcsak ünneplése kapcsol a kegyelem forrásához, hanem az is, amikor szentmisén kívül időzünk Nála.”
Forrás: ECCLESIA DE EUCHARISTIA II. János Pál pápa enciklikája az Eucharisztia és az Egyház kapcsolatáról
Csodálatos hír: Szentté avatták XXIII. János és II. János Pál pápát!