51. A szegénységünkben jelen lévő Jézus életének gazdagsága

Ismétlésül az előző buzdításból:

„Az Eucharisztikus – azaz megtestesült – Krisztust imádni napjainkban úgy tűnne mintha luxus lenne, ami Jézusnak nem jár, de magunknak sem, amit nagy vonalakban és ünnepnapok hangzatos szándékai mellett vallunk, de már kicsike hétköznapok sodrásában, ez a KAPCSOLAT, ez a KAPCSOLATI SZÁL, ez a minőségi idő (csak Neki) elmarad.”

„Akármi is az életállapotbeli (pap, házas, szerzetes) hivatásod, az első és legfontosabb meghívást megkaptad a szíved mélyén ….. Isten személyes, megtestesült, szerelmetes, szeretetének: Krisztusnak az imádására és szolgálatára.„

Krisztus imádásának és szolgálatának legnagyobb akadálya bennünk a mi gazdagságunk.

„Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa”

Lelki szegénységed feltétele annak, hogy a mennyek országa a tied lehessen. Miért?
Nem véletlenül fogalmaz így és nem azt mondja testi szegények, anyagi szegények, avagy pusztán szegények. A jelölés lelki szegénység.

Ha lélekben tudsz szegény lenni, akkor már ez azt jelenti, hogy anyagi értelemben sem kötődsz, mert anyagiasság nem az anyagi javak sokasága feletti rendelkezés kérdése, avagy annak, hogy mekkora vagyonod van,  hanem lelki kérdés, az ember belső hozzáállásának kérdése, belső  függetlenségének a kérdése. Ilyen értelemben vagy szabad, azaz bár szegény, de valójában ebben a szegénységben szabad, azaz nem függsz a saját elsősorban lelki és anyagi gazdagságodtól, nem vagy függő az általad birtokolni vélt javaktól.

A mennyek országa nem más mint Jézus jelenléte az életedben, azaz ez az életszentséged egyetlen és egyedüli forrása, ami nem más mint a szegénységedben/szegénységünkben jelen lévő Jézus életének gazdagsága.

Saját magunk lelki szegénységének felismerése, elfogadása, és megőrzése előfeltétele Krisztussal való állandó kapcsolatunknak.

Az Eucharisztiában Megtestesült Krisztus imádása megtisztít és szegénnyé teszi a lelkedet és szívedet, azaz szabaddá teszi mindattól, ami rabjává tehet.

Gazdagságunk, nem más mint az eredendő ős bűn, az Istentől való független világunk hamis illúziója, ami nem Krisztussal való KAPCSOLATRA, hanem a Tőle való távolságtartásra és függetlenségre
ösztökél bennünket – Krisztusba vetett bizalmunkat, ráutaltságunkat és függőségünket kívánja aláásni.

Saját magunk valódi szegénysége és embertársaink szegénysége nagyon ZAVARÓ.

Krisztus imádása során ez addig jelent komoly akadályt, ameddig a saját és mások szegénységét, fogyatékosságát, tökéletlenségét el nem tudjuk fogadni.

„Ahol Jézus van ott vannak a szegények. Mágnesként vonzza őket, mert itt a földön, az igazi szegények senki másra nem támaszkodhatnak.”  – írja Pascal Pingault az Élet Kenyere közösség alapítója, a Búzaszemek az élet kenyeréből könyvben.

Ha távol akarod Krisztust tartani, kellő távolságban a szívedtől,  akkor legjobb úton jársz, ha a megtestesült Krisztus imádása helyett önmagad gazdagságán munkálkodsz, lelki és anyagi értelemben.

Buzdítalak és imádkozom minden nap, hogy felismerd szegénységedet, törékenységedet, esendőségedet és eltudd fogadni Krisztus irgalmas szeretetében. Krisztus szeretete, együttérzése képessé teszi szívedet, hogy szegénységed ne elrejteni akard, mindenféle álarcok mögé, hanem hálát tud ennek adni, lásd meg Isten bölcsességét és erejét életedben, amit a gyengeségeiden és szegénységeden keresztül tud csak egyedüli módon megmutatni.

Életünk törékeny cserépdarabkáit Krisztus szeretetet forrasztja össze, ez a gyógyulásunk útja, de a törékenységünket, szegénységünket nem veszi el, hogy elég legyen nekünk az Ő kegyelme.
Buzdítalak a minden nap Megtestesült Krisztussal való találkozásra, a Vele való KAPCSOLATRA, az Ő szemlélésére és szeretetére, a Krisztus rendszeres imádására!

Kezdd el most, hogy időt és lehetőséget keresel a Szentségi Jézus rendszeres imádására, már ezen a héten is!

A Szentségi Jézus imádása:

térben és időben jelen lenni, és lángra lobbanó szívvel imádni Istent,

most és mindenkoron, örökkön-örökké!