55. Ő néz minket

Az elkövetkező buzdítások során tanításként Szent II. János Pál pápa 2003-ban közzétett az Eucharisztia és az Egyház kapcsolatáról szóló tanításának egy-egy vonatkozó mondata kerül kiemelésre.

„ AZ EUCHARISZTIA ÉPÍTI AZ EGYHÁZAT.
A lelkipásztorok FELADATa, hogy személyes példájukkal is ELŐMOZDÍTSÁK A SZENTSÉGIMÁDÁST,
KÜLÖNÖSEN A SZENTSÉGKITÉTELT és A szent színek alatt JELENLÉVŐ KRISZTUS IMÁDÁSÁT.
HA egy keresztény közösség ALKALMASABBÁ akar válni KRISZTUS ARCÁNAK SZEMLÉLÉSÉRE , (…)
NEM MELLŐZHETI az Eucharisztia tiszteletének EZT a formáját (…), AMELYBEN FOLYTATÓDNAK ÉS MEGSOKSZOROZÓDNAK a szentáldozás, a Krisztus testében és vérében való részesedés GYÜMÖLCSEI.”

Forrás: az Eucharisztia és az Egyház kapcsolatáról szóló enciklika

Összefoglalva, majd folytatva az 54. BUZDÍTÁST:

  • Az ÉLETSZENTSÉG kezdete, amikor a SZÍVünk ELMERÜL az IMÁDÁSBAN, Krisztus SZERETETÉBEN, és megmarad Őbenne.
  • A Szentség-imádás során NEM AZ A FONTOS, hogy mi mit teszünk, hanem AZ A FONTOS, HOGY Ő MIT TESZ bennünk, ez idő alatt.
  • Nagyon fontos a rendszeres és CSENDES imádás. A SZENTSÉG – imádás CSENDES formájának a rendszeres megélése azért is nélkülözhetetlen számunkra, mert ezáltal mindenféle külső támasz nélkül maradunk. A csendes imádás során, nem térhetünk ki előle.
  • Az Ő szeretete mindig az első szeretet, mindig elsőbbséget jelentő szeretet, a mi szeretünk mindig válasz erre a megelőlegező szeretetre.

Különösen fontos és felbecsülhetetlen érték
az Eucharisztiában megtestesült Krisztus kihelyezése és szemlélése.

„Mi nézzük Őt és Ő néz minket” – a szent arsi plébános, Vianney Szent János életéről szóló tanúság nyomán.

Feltehetően felfoghatatlan, de valóban Ő néz minket testi szemével, ugyanis a megtestesült Krisztus teljes valójával jelen van: teljes emberi valójában (testével, vérével, lelkével, emberi pszichés valójával, szívével és minden érzékszervével), mindazzal, amivel mi is emberként rendelkezünk és teljes isteni valójában is.

„Krisztus jelenlétének módja az eucharisztikus színek alatt egyedülálló. És e jelenlét emeli az Eucharisztiát az összes szentség fölé, úgyhogy az Eucharisztia „a lelki élet beteljesedése és az összes szentség célja”. [203] Az Eucharisztia legszentebb szentségében „a mi Urunk, Jézus Krisztus teste és vére, emberi lelkével és istenségével együtt, azaz az egész Krisztus igazán, valóságosan és szubsztanciálisan van jelen”. [204] „E jelenlétet nem kizárólagosan nevezzük valóságosnak — mintha az egyéb jelenlétek nem valóságosak volnának –, hanem kiemelő módon, mert e jelenlét szubsztanciális, benne ugyanis az egész és teljes Krisztus, az Isten és ember van jelen.” [205]

Forrás: A Katolikus Egyház Katekizmusa (1374)

Ha KRISZTUS SZEMÉBE SZERETNÉNK nézni, akkor ezt az Eucharisztiában megtestesült Krisztusra nézve tehetjük meg legradikálisabban.

Az Eucharisztiában szemlélheted Krisztus valóságos arcát. Krisztus teljes emberi valójával KOMMUNIKÁL velünk, nem csak a szívünkkel, hanem az emberi KOMMUNIKÁCIÓ minden szintjén.

Pszichológiailag igazolt, hogy az emberek verbális (szóbeli) kommunikációja csupán 30 %, a nem szóbeli (non verbális), és a metakommunikáció a verbálishoz képest kiteszi a kommunikációnk 70 %-át. Többet mondunk el verbális eszközön kívül, mint verbálisan. Ha ez emberekkel való kommunikációban igaz, mennyire igazabb ez Krisztussal, mint teljes emberrel és Istennel.

A monstranciában közénk jövő és láthatóvá váló Krisztus
imádása, szemlélese felbecsülhetetlenül nagy érték.

Krisztus vágyik a velünk való együttlétre, a velünk való legteljesebb találkozásra, hogy lásson minket és lássuk Őt, így tud minket a Vele való kapcsolatban legteljesebben építeni.

JÉZUS mondja:
„Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (LK 8,12)
16„Aki lámpást gyújt, nem takarja le edénnyel, ágy alá sem rejti, hanem a lámpatartóra teszi, hogy akik bemennek, lássák a világosságot. Avagy:
33„Aki lámpást gyújt, nem teszi rejtett helyre, sem véka alá, hanem a lámpatartóra, hogy a belépők lássák a világosságot. (Lk 8,16;11,33)

Krisztus a mi világosságunk, ne rejtsük Őt véka alá,
hanem lámpatartóra tegyük, hogy akik bemennek,
lássák a világosságot, lássák Őt magát.

Ne féljünk Krisztust láthatóvá tenni és megmutatni!

 

Kérem a Szentlelket, hogy segítse a lelkipásztorokat abban, és mindenkit, aki ebben segíthet, hogy Krisztust minél nagyobb időben és minél több helyen segítsék látható módon jelen lenni!

 

Buzdítalak a Megtestesült Krisztussal való találkozásra,
a Vele való kapcsolatra, az Ő szemlélésére, szeretetére,
Krisztus rendszeres imádására!

 

Kezdd el most, hogy időt és lehetőséget keresel
a Megtestesült Krisztus rendszeres imádására, már ezen a héten is!

A Szentségi Jézus imádása:

térben és időben jelen lenni, és lángra lobbanó szívvel imádni Istent,

most és mindenkoron, örökkön-örökké!