18. A Szeretet kohója

Szentségi Jézus imádása az élet-Szentség kohója…..

„Annak van tiszta szíve, aki nem szűnik meg imádni az élő és igaz Urat….. A szentség elsősorban üresség, amit fölfedezünk magunkban, és elfogadunk; és Isten maga jön, hogy betöltse azt abban a mértékben, ahogy megnyílunk az ő teljességére. A mi semmiségünk, ha elfogadjuk, szabad teret ad Istennek, ahol még teremthet.”

(Részlet P. Eloi Leclerc OFM: Egy szegény ember bölcsessége című könyvének A Nap nem tud nem ragyogni című fejezetéből.  Agapé Kiadó, 1992, Újvidék, fordította fr. Barsi Balázs OFM)

EZ A KOHÓ A SZERETET KOHÓJA –
kiégeti Bennünk mindazt, ami akadályt jelent a Vele való közösségben, a Hozzá való kapcsolódásban, és az Ő életének gazdagságát égeti bele a szívünkbe: az örömet, a szeretetet, a hűséget, a szelídséget, az ön-megtartóztatást, a szelídséget, a békességet, a hűséget, a türelmet. (Gal. 5, 22-23)

Ez az Ő munkája Bennünk, és nem a mi érdemünk eredménye.
A Szentség-imádás egyik legnehezebb akadálya, hogy nem a mi erőfeszítésünkön van a hangsúly, hanem éppen a kiüresedésünkön. Ezt nehezen viseljük, mert szeretjük bebiztosítani magunkat és ráhagyatkozás kockázatát, szívesen elmossuk saját magunk által gyártott biztonságot adó sémákkal. Ilyen sémák a Szentség imádás teletűzdelése mindenféle zajos és felszínes keretekkel, előre megszerkeztett, hangos fohászokkal, nehogy véletlenül csendben kelljen maradnunk és szembesülnünk a magunk szegénységével, az üresség tapasztalatával, ami a bizalom és a teljes ráhagyatkozás kapuja.

Ha „készülünk” mindenféle előre kitöltött ájtatosságokkal, akkor remélhetőleg, nem kell átélnünk ezt a küzdelmet, és nem hozzuk nehéz helyzetbe a templomaink hívő közösségét…..
Pedig a Szentség-imádás nem rólunk szól, meg az általunk kiízzadt struktúrákból, amit kipipálhatunk és amitől megszabadulhatunk egy időre. Mindez nem Ferenc testvér által leírt szív tisztasága, nagyon nem az……
De ezt csak akkor tudjuk meg, ha igent mondnunk szentségi Jézus munkájára bennünk, azáltal, hogy rendszeresen kiszolgáltatjuk magunkat, mindenféle feltételtől mentesen, az Ő szentségi és objektív jelenlétének, a megtestesült Szeretet tüzének, amely kívülről és belűről  átjár bennünket, és kiéget belőlünk mindent, ami akadályt jelent a Vele való közvetlen kapcsolatban…

…… és így lesz a Szentségi Jézus imádása az élet-Szentség kohója mindannyiunk számára, akik rámerjük bízni magunkat, rendszeresen – legalább hetente 1 órát,…

….éppen Nagyböjt idejében itt az idő, hogy elkezd!