48. In memoriam…

2015. február 6-án elhunyt mindannyiunk által szeretett Jóska atya, Hagyó József Jézus Kistestvére.

(2015. március  18-án töltötte volna földi születésnapjának 83. évét, 2015. június 12-én ünnepelte volna gyémántmiséjét, pappá szentelésének 60. évfordulóját.)

Mint látható az Oltáriszentség képen, az Eucharisztikus Jézus alatt a SZÍV jele, valójában Jézust követő, imádó és szerető Kistestvéreknek a jele. Ez az egyszerű, de saját egyszerűségében az  Oltáriszentséget tartó,  Hagyó Jóska atyának Szentség-tartója, amit egyik pap barátja készített Neki.
Hagyó Jóska számomra olyan valaki, ameddig személyesen is találkozhattam Vele, mint ez az az Oltáriszentség tartó is, egyszerűségében mindig arra törekedett hogy közvetlenül Jézushoz vezessen, mint Jézus Kis-Testvére.

Teljes szívét kitárta azok felé, akik körülvették, nem hatalmaskodott, és nem akart uralkodni, hanem végtelen irgalmas szeretettel támogatott mindannyiunkat.

Ő volt az, aki segítette, hogy itt Biatorbágyon is, heti rendszerességgel lehetőségünk legyen az Eucharisztikus Jézus imádására. Az állandó imádó kápolna létrehozataláról is többször beszélgettünk, az utóbbi időben, hogy milyen nagy lehetőség lenne, és hogy ezt megpróbálja előkészítését  segíteni az atyákkal, a testületi tagok támogatásával.

Jóska atya a mindennapi Eucharisztia ünneplésén túl, Jézus Kistetvéreinek Eucharisztiát szemlélő életét élte (és éli immár színről – színre), naponta legalább 1 órát töltött az Eucharisztia imádásában. Mindannyiunkat az Eucharisztiában élő Jézushoz segített: az időseket az otthonban, a valamilyen módon látható sérüléssel élő embereket, az Őt körülvevő családokat, apukákat és anyukákat és még a legkisebbeket is, a gyermekeket. Őt nem zavarta ezeknek a szegényeknek, azaz minekünk a sutasága, a gyerekek ricsaja, az élethelyzetünk, és egyedi nehézségeink, amiben voltunk és vagyunk. Nem akart felettünk ítélkezni és nem akarta sohasem megmondani a biztos tanácsot, megoldani azt, ami valójában Jézus dolga elrendezni az életünkben. Nem akart sohasem szeretettől és az egyszerű életünktől idegen steril környezetet teremteni maga körül, hanem életünk része akart lenni, még akkor is, amikor már nehezebben tudott járni.

Ismételten leírom Nektek gyermekeim (akár bármelyikünk gyermeke is mondhatta) párbeszédét:
Bernárd fiunk valamelyik este a védőszentekhez való ima során Barnabásnak magyarázata:
” A védőszentek, akik nevünket viselik, de már meghaltak, mennyországban vannak……….,  de kivétel Jóska, mert Ő már most is szent.”

Valahogy Jóska mindannyiunk, és családjaink védőszentje már most is,
és úgy érzem a szívem mélyén, hogy az volt mindig is és az is marad!

Tudom, hogy Ő már Jézus közelében van, és azt is tudom, hogy még csak most igazán él aktív életet (csak odaát), próbál Bennünket védeni, segíteni, támogatni, hogy eljussunk az élő Jézussal való minél szorosabb és közvetlenebb kapcsolatra, minél inkább Eucharisztikus életünk legyen Nekünk is.

Ezáltal a mi szívünkben is Jézus irgalmas szívére találjanak mindazok, akik körülvesznek bennünket. Nem azért mert mi tökéletesek vagyunk, hanem éppen azért, mert Jézusra szorulunk szinte mindenben, és ez szerencsére meglátszik rajtunk. Ezáltal szívünk ne megkeményedett kő szív legyen, hanem Jézusban újjászületett új szív a Szentlélek által, amely mindig képes megkülönböztetni a Lelket, a Szívet az Életet a betűtől, a Szeretetet a kirekesztéstől, az Irgalmat, a megítéléstől és ítélkezéstől.

Aranymiséjének alkalmából foglalta össze:
Az aranymisés Hagyó József a biatorbágyi Gizella öregotthon lakója. Miközben fölidézi életútját – a jó és irgalmas Isten keze nyomát a maga életében – még visszatér az ószövetségi párhuzamhoz.
„A zsidóságnak persze voltak nagy botlásai és hűtlenségei is, de ebből is imádságot faragtak. Azt mondták: Uram, ezt felejtsd el… Ennek szellemében választottam az idézetet az aranymisés szentképre is Foucauld atyától: Idézzük fel gyakran a kegyelmek kettős történetét. Az egyik az, amit Isten alkotott, személyesen, születésünktől kezdve, a másik pedig hűtlenségeink története.”
(Forrás: http://ujember.katolikus.hu/Archivum/2005.06.19/0903.html)

 
Találtam egy hanganyagot, az Irgamas Jézus weboldalon:
Jóska atya tanúságot tesz a hivatásának születéséről, az irgalmasságra vezető útról, elmeséli gyerekkori emlékeit, a Józsefvárosi templomot, a szívinfarktusát, és azt is, hogy ha az Úr elszólítja, hamvait hova temessék.
Ha megtudjátok tenni, ne mulasszátok el meghallgatni!!!
(Meghallgatáshoz csak kattints az alábbi linkre.)
Hagyó Jóska (Károly) és Udvarhelyi Tivadar tanúságtétele

 
És van egy videofelvétel is:

Semmi sem pótolhatja az Eucharisztikus Jézus rendszeres imádását az életedben! 🙂

Kezdd el most,
hogy időt és lehetőséget keresel a
Szentségi Jézus rendszeres imádására, már ezen a héten is!
Szerdán, ha tudsz gyere el
a Gizella-otthon Kápolnájában tartott Szentségimádásra!

A Szentségi Jézus imádása:
térben és időben jelen lenni, és
lángra lobbanó szívvel imádni Istent,
most és mindenkoron, örökkön-örökké!

GD