Légy szemlélődő! Ma is, most is, mindig!

Jézus imádása a szemlélődés kezedete, és a szemlélődés állandósulása az imádás teljessége – légy szemlélődő, légy kontemplatív! ma is, most is, mindig!

Kedves Testvérek!
A mai viszonyok és lehetőségek soha nem voltak ennyire jók arra, hogy mindazt amire indít a Lélek minél több emberhez eljusson. Ha nem töltekezünk be Isten akaratával, érzéseivel és gondolataival, akkor magunkat hirdetjük. Ha betöltekezünk, akkor azt hirdetjük, amit szívünkben kaptunk.

Az imádás a szív töltekezésének állapota és izzása az Atya, a Fiú és a Szentlélek által, az egy Istenben, általa, és Ővele.

Erre hívtunk a múlt alkalommal és most is, azzal együtt, hogy most megosztanánk Béri Renátó atya kontemplációval kapcsolatos segítő útkeresését, amely bennünket is arra sarrkall, hogy felismerjük és szemléljük, örömmel és hálával, mindazt a gazdagságot, amit az Atya, a Fiú és Szentlélek a teremtéstől kezdve, nekünk adott, legbelül és körülöttünk. Hiszen Krisztusban teretetett mindannyiunkat, és az egész teremtett világot, a mindenséget, és Krisztusban egységben áll minden, ma is, most is. 

Hallgassuk meg, és csatlakozzunk Renátó atyán keresztül a szemlélődő úthoz, hiszen ez mindannyiunk végső és kiapadhatatlan erőforrásához és tapasztalatához vezethet bennünket.
Támogassuk és osszuk meg, ha tehetjük.

A Szövetségről részletesebben lent még olvashattok. 

A biatorbágyi szentségimádó, oltáregyleti és eucharisztikus élet tagjai,    
a Szívek Szövetsége és Missziója, és aa Jézus Szívének Szövetsége és Missziója szolgálatáben:
Istent imádó, lángoló szívvel, tűzzel és szeretettel:

dr. Gakovic Dániel
szentségimádó és buzdító +36309207057
szivekszovetsegemisszioja@gmail.com

A Szívek Szövetsége és Missziója meghívatása és szolgálata: 

Az ember szíve, a Te szíved és az én szívem is, Istentől kapott valósága spirituális életünknek, és összekapcsol bennünket Jézus Krisztus és a Lélek által a Menny valóságával, Isten országával, és szentháromságos Isten Szívével.
A szív központi szerepet kap mindannyiunk életében, hogy Jézus Krisztusban kapott helyünket, egyéni helyünket a Lélek által felismerjük, és a világ gondjai és problémai közepette, azoktól felülemelkedjünk, a mi emeleti szobánkba, emeleti teremünkben. A szívünk a mi benső emeleti termünk, ahol a Lélek kiárad és betölt bennünket erejével, hatalmával és szabadításával, miközben imádjuk Jézus Krisztust, az Atyát és a Szentlelket.
A szív felemelkedése az emeleti terembe, és általa életünk, jelenlétünk, önmagunk felemelkedése és lángra lobbanása egyedüli támaszpontja az Istenben való gazdagodásunk forrásának.

Ha szívedet Istennek adtad, és az Ő tüze benne ég, és imádod őt, ami nem más, mint a szív ízássa a Lélek tüze által, akkor Isten betölti életed, és ekkor teljesül alaphivtásunk Istenben, ami minden másnak alapja, és ami identitásunk forrása.
A Szívek Szövetsége és Missziója hívatása a szívek szabadítása, felébresztése és lángra lobbantása Jézus Krisztus által, eleven Szava és az a Lélek teremtő ereje által. Spiritualitásunkat Istentől kaptuk, és Istennel való egyesülés által, mint egy tűz válik egyre teljesebbé életünk. A szívünk megerősödése által felismerjük azt a hatalmat, amelyet Jézus Krisztusban, általa való megkeresztelkedésünkkor megkaptunk a Szentlélek által, hogy Isten gyermekei lehetünk. Minden emberi szív számon van tartva, mert meghívást kapott a teremtsékor, hogy Isten gyermeke legyen, és a keresztségkor a hatalmat is megkapta ehhez. Az emeleti szobába vagyunk azok, akik valóban vagyunk. A földszinti (világban betöltött életünk) életünk is az emeleti szoba panorámája és látása által kap értelmet, de az emeleti szobába semmit sem viehtünk fel, csak önmagunkat. 
Minden gazdagság, amit birtoklás útján magunkénak tudunk (még a legnemesebb is) az emeleti szobában szükségtelen, mert szívünket, amely szabadítás által mindetől mentes és tiszta, egyedül a szentháromságos Isten tölti be az Ő dicsőségének személésével, a hit, a remény és a szeretet ajándéka által. Az emeleti szobában Jézusra szegezzük tekintetünket, és soha le nem vesszük róla, miközben fedetlen arccal szemléljük Isten dicsőségét, újjulunk meg napról napra. Ez a mi legfőbb emberi hivatásunk, hogy életünk legyen, és bőségben legyen.

„Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.”

Ámen