12. A Magvető

Jézus példabeszédekben tanít bennünket: (Mk 4, 10-20)

“Később ismét tanítani kezdett a tenger mellett. Nagy tömeg gyülekezett köré, ő pedig a bárkába szállva leült a tavon, a tömeg pedig a parton maradt. Példabeszédekben sok mindenre tanította őket: ,,Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, az egyik mag az útfélre esett. Jöttek az ég madarai és fölkapkodták. Egy másik köves helyre esett, ahol nem sok földje volt. Hamarosan kikelt, mert nem volt mélyen a földben, de mikor kisütött a nap, elfonnyadt, s mivel nem volt gyökere, elszáradt. Ismét másik a tövisek közé esett, és amikor felnőttek a tövisek, elfojtották, és nem hozott termést. A többi azonban jó földbe esett. Ezek felnőttek és gyarapodtak, végül termést hoztak, az egyik harmincszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik pedig százszorosat.” Majd ezt mondta: ,,Akinek van füle a hallásra, hallja meg.” Mikor egyedül maradt, megkérdezte őt a vele levő tizenkettő a példabeszéd felől. Ezt mondta nekik: ,,Nektek adatott, hogy ismerjétek az Isten országa titkát, azoknak pedig, akik kívül vannak, minden példabeszédekben hangzik el, hogy nézvén nézzenek és ne lássanak, hallván halljanak és ne értsenek; nehogy megtérjenek és bűneik bocsánatot nyerjenek” [Iz 6,9-10]. Majd így folytatta: ,,Nem értitek ezt a példabeszédet? Hát hogyan értitek meg majd a többi példabeszédet? A magvető az igét veti. Akiknél az ige az útszélre esik, azok, amikor hallják azt, mindjárt jön a sátán, és elviszi az igét, amely a szívükbe hullott. Hasonlóképpen amelyek köves helyre hullanak, azok, amikor hallják az igét, mindjárt befogadják örömmel, de nem ver bennük gyökeret, hanem csak ideig-óráig tart. Amikor az ige miatt szorongatás és üldözés támad, hamar megbotránkoznak. Mások pedig, amelyek a tövisek közé hullanak, azok, akik az igét hallják, de a világi gondok, a csalóka gazdagság és más dolgok kívánsága betölti őket, s ezek elfojtják az igét, így az terméketlen marad. A jó földbe vetett magok pedig azok, akik az igét meghallják, befogadják és termést hoznak, az egyik harmincszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik pedig százszorosat.”

12-magveto

 

Az evangéliumban Jézus a magvetőről szóló példabeszéden keresztül tanít Bennünket:

– a Szentség-imádás is, olyan mint amikor a magvető kimegy vetni, Jézus maga a magvető;

– és a magot, ami Isten Igéje, elveti és attól függően, hogy milyen talajba hullik, attól függ, hogy ez a mag gyümölcsöt terem, vagy sem;

– nekünk sok tennivalónk nincs, csak az, hogy minél jobban megnyíljunk és engedjük a Magvetőt vetni és munkálkodni, ez a gyakorlatban akkor valósulhat meg, amikor a Jézus számára időt szánunk, legfőképpen akkor, amikor szemtől szemben találkozunk Vele, vagy szemléljük Őt és hagyjuk Őt cselekedni;

hallgatjuk Őt és figyeljük milyen gondolatokat és érzéseket indít meg bennünk, és alakítja át a szívünket, az Ő jelenlétének tüze és Szentsége,

– és ne engedjük, hogy az élet gondjai, vagy a gazdagsága, elfojtsa vagy a sátán kiragadja azt a szívünkből, az időnkből és az életünkből;

– minél rendszeresebben időt hagyunk Neki, annál mélyebben átalakulunk és kibontakozik Bennünk Isten Országa, 30 vagy 60 vagy akár 100 szoros gyümölcsöt teremve az életünkben.

Ne mulasszuk el a héten sem ezt a lehetőséget!