24. Új szív Istentől … Neked

Az Eucharisztikus Jézus imádása

 

Jézus Szívének

látása,

szemlélése,

megértése.

Vele való együttérzés,

azzal Aki most is él és

a jelen pillanatban is érez.

Megosztja Veled gondolatait és érzéseit.

 

De ezt csak az ÚJ szíved látja, amit kaptál Istentől.

 

Ez a szív, amit Istentől kaptunk az Istennel való kapcsolatunk:

– együttérzésünk,

– gondolataink,

– Isten csendes indításának;

– kegyelmi hatásainak;

– Isten Szeretetének

antennája, kapcsolódási pontja.

 

Csak csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”

– Azzal a szívvel, amivel, mint a köldökzsinórral a gyermek anyjához úgy kapcsolódunk Jézus Szent Szívéhez, a Szeretethez

– De csak akkor lát a szívünk (amit kaptunk), ha tiszta, de a mi szívünk tisztasága Isten Szívének munkája bennünk.

– Az Ő munkája, akkor tud hatékony lenni bennünk, ha kitesszük neki a szívünket, és időt szánunk Neki

– Jézus Szívének Szentségi Imádása közben – az Eucharisztiát imádva tud bennünket megmunkálni, amikor az Ő Szívének Feltétel Nélküli Szeretete előtt megnyitjuk a mi szívünket.

Merd rábízni magadat, rendszeresen Jézus Szívére,
Jézus Szívének Eucharisztikus imádásán keresztül – legalább hetente 1 órában…

…éppen Irgalmasság ünnepéhez közeledve, boldog II. János Pál Pápa szentté avatásának ünnepéhez közeledve.

Itt az idő, hogy elkezd, az Ő buzdítását is meghallva:

“25. Az Eucharisztia szentmisén kívüli tiszteletének fölbecsülhetetlen értéke van az Egyház életében. Ez a tisztelet szorosan kapcsolódik az eucharisztikus áldozat ünnepléséhez. Krisztus jelenléte a szentmise után megőrzött szent színek alatt – mely jelenlét mindaddig valóságos, amíg a kenyér és a bor színe megmarad – az áldozat bemutatásából ered, és a szentségi, illetve lelki egyesülésre irányul. A lelkipásztorok feladata, hogy személyes példájukkal is előmozdítsák a szentségimádást, különösen a szentségkitételt és a szent színek alatt jelenlévő Krisztus imádását.

Jó Nála lenni, a keblére hajolni, mint a szeretett tanítvány (vö. Jn 13,25), érezni az ő szívének végtelen szeretetét. Ha a kereszténységnek a mi korunkban elsősorban „az imádság művészetében”[48] kell különböznie másoktól, ugye érezzük sürgető szükségét, hogy hosszasabban elidőzzünk lelki társalgásban, csöndes imádásban, szeretetünket kifejezve a Legszentebb Szentségben jelenlévő Krisztusnál?

Drága testvéreim, hányszor, de hányszor tapasztaltam ezt, és mindig erőt, vigasztalást és segítséget találtam!

Erre a Tanítóhivatal által ismételten ajánlott és dicsért gyakorlatra a szentek sokasága ad nekünk példát. Kiválik közülük Liguori Szent Alfonz, aki ezt írta: “A szentségek után az összes ájtatosságok közül a szentségi Jézus imádása a legkedvesebb Istennek és a leghasznosabb számunkra.”

Fölbecsülhetetlen kincs az Eucharisztia: nemcsak ünneplése kapcsol a kegyelem forrásához, hanem az is, amikor szentmisén kívül időzünk Nála.

Ha egy keresztény közösség alkalmasabbá akar válni Krisztus arcának szemlélésére – abban a szellemben, amit a Novo millennio ineunte és a Rosarium Virginis Mariae apostoli leveleimben sugalltam -, nem mellőzheti az Eucharisztia tiszteletének ezt a formáját sem, amelyben folytatódnak és megsokszorozódnak a szentáldozás, a Krisztus testében és vérében való részesedés gyümölcsei.”

Forrás: ECCLESIA DE EUCHARISTIA II. János Pál pápa enciklikája az Eucharisztia és az Egyház kapcsolatáról –>>