Legutóbbi Szentség-imádás ajándéka:
Ismételten buzdítani szeretnélek Benneteket minden héten: a rendszeres Szentség-imádásra, Jézus valóságos imádására!
Az imádás maga az első parancsolat beteljesülésének útja: „Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!”
Nem azt mondja mit ne tégy, hanem, hogy mit tegyél!
A Szentség imádása, az Úr cselekvésének színtere, nem a mi erőlködésünkön és teljesítményünkön alapul, nem az érzéseink függvénye és fokmérője. Óriási teret ad az Jézus alakító szeretetének annak életében, aki hűségesen és rendszeresen gyakorolja.
Nem igényel szinte semmilyen felkészülést, sőt leginkább az a legjobb felkészülés, ha feltétel nélkül oda szánjuk magunkat és jelenlétünket, és ráhagyatkozunk és felhagyunk mindenféle elvárással, hogy minek is kellene történnie ezalatt az idő alatt.
Sokunkat ez nagyon megriaszt: az őszinte, sok előkészületet és „rendezést” nem igénylő helyzet, pedig ha igazán bízunk abban, hogy nem mi vagyunk a középpontban és az Élő Istennel találkozunk, akkor emiatt valóban nincs miért aggódnunk. De ehhez el kell vetnünk az elvárásokat és feltételeket, amikhez hozzá szoktunk embertárasainkkal való érintkezéseink során, azaz azt a tényt, hogy az Ő szeretete ingyenes, élő és eleven, szétválasztja bennünk az Ő akaratát, a mi akaratunktól.
Ezekkel a gondolatokkal buzdítalak Benneteket az legfőbb parancsolat gyakorlására, ha teheted legalább hetente 1 órában a Szentség-imádás keretében:
„Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!”