KERESZTÚT – dr. Werner Alajos (1905-1978) eucharisztikus keresztútja nyomán

Bevezető

Keresztútjárásunk során elkísérjük Jézust a Golgotára. Nem csak emlékezünk rá, hanem vele járjuk a keresztutat. Hiszen Ő most is közöttünk van: itt van az Oltáriszentségben, a tabernákulumban. A szentségház mélyén ma is átéli a keresztutat, mi pedig együttérző szívvel vele tartunk.

I. Jézust halálra ítéli Pilátus

Jézust a római helytartó, Pilátus elé vezették. A főpapok és vének vádolni kezdték, de Ő semmit sem válaszolt nekik. Pilátus ezen igen meglepődött, de hogy a zsidó vezetők követelésének eleget tegyen, kereszthalálra ítélte Jézust. Tisztában volt az ítélet igazságtalanságával, mégis vizet hozatott és megmosta kezét. Ezzel azt akarta mutatni, hogy az ő keze tiszta, ahhoz nem tapad vérontás.
Jézus az Oltáriszentségben is hallgatásba burkolózik. Pedig fáj neki mindaz az igazságtalanság, melyet elkövettünk ellene. Amikor tanítását félreértelmezik, és a meghamisított tanítás nevében ítélnek el ártatlan embereket, akkor valójában Jézust ítélik újra halálra. De Ő néma marad az Oltáriszentségben.

Kérlek, Uram, bocsásd meg rágalmazó kijelentéseinket, gúnyolódó szavainkat!

II. Jézus vállára veszi a keresztet

A katonák Jézus vállára helyezik a durva fakeresztet. Sokféle kereszt van. Kereszt a hitünkhöz való hűséges ragaszkodás, a hitünkért vállalt önmegtagadás. Kereszt a fiatalok erényes élete, a szülők küzdelme és aggódása gyermekeikért. Kereszt a betegek türelmes szenvedése.
Amikor szentáldozáshoz járulok, az Oltáriszentségben Jézussal egyesülök. Ő velem van az én keresztutamon, és bennem számtalanszor megjárja a Golgotát.

Uram, te azt mondtad: az én igám édes, és az én terhem könnyű. Úgy akarom vinni keresztemet, hogy elnyerjem kegyelmedet.

III. Jézus először esik el a kereszttel

Az elesés Jézusnak újabb fájdalmat jelent. A katonák és a tömeg nevet rajta. Jézus újra végigszenvedi ezt az esést az Oltáriszentségben. Amikor szentáldozás után bűnbe esek, elesésem fájdalmat jelent Jézusnak. A világ pedig gúnyosan nevet, mondván: ez az Eucharisztia ereje? Csak ennyire képes?

Uram, bánom, hogy újabb bűnbeesésemmel fájdalmat okoztam neked.

IV. Jézus találkozik fájdalmas anyjával

Péter apostol, aki egykor fogadkozott, hogy Jézust még a börtönbe, sőt a halálba is követi (Lk 22,33) – most nincs itt. De Mária, az erős asszony elkíséri szent Fiát a keresztúton. Mária az Eucharisztia útján is elkíséri Jézust. Minden szentmise szorosan eggyé van fűzve a Szűzanya emlékezetével. A bűnbánati imában kérem a Boldogságos Szűz Máriát, hogy imádkozzon értem, bűnösért.

Szeretetnek szent forrása,
Ó, Szűz, lelked bánkódása,
Add, hogy veled együtt sírjak,
Töredelmes szívvel bírjak,
Míg elérem végemet. (Stabat Mater)

V. Cirenei Simon segít Jézusnak keresztjét hordani

A keresztútnak vannak vígasztaló állomásai is. Ilyen az, amikor Cirenei Simon segít Jézusnak a kereszthordozásban. Igaz, először csak immel-ámmal, kényszer hatására, de később már nagy odaadással viszi a keresztet.
Az Oltáriszentségnek is megvannak a maga Cirenei Simonjai. Valahányszor meglátogatom Jézust az Eucharisztiában, és imádkozom a bűnösökért, enyhítem Jézus fájdalmát. Valahányszor időt szakítok a szentségimádásra és megtelepszem a csöndes templomban, örömet szerzek Jézusnak, aki azt akarta, hogy az ő öröme a miénk legyen.

Eucharisztikus Jézus, add, hogy megnyugvásomat találjam Isten akaratában, amint Te is örömödet találtad Atyád akaratában.

VI. Veronika kendőjével törli Jézus arcát

A végtelenül szent Isten elküldte Fiát emberi alakban a bűnös emberek közé, hogy mintát adjon nekünk az életszentségre. Veronika kendőjén egy szent arc lenyomatát hagyta emlékül.
Az Oltáriszentséget azért kaptuk Jézustól, hogy az segítsen minket az Isten-képmás kialakításában. A mi lelkünk bűntől szennyes kendő. Mi csak ezt tudjuk Jézusnak nyújtani. De Ő a bűnbánat szentségében hófehérnél is tisztábbá teszi, s amikor szentáldozáshoz járulunk, a saját arcának vonásait rajzolja lelkünkbe.

Uram, segíts, hogy a jó szentgyónásban és az áhitatos szentáldozásban megvalósuljon a veronikás találkozás Veled!

VII. Jézus másodszor esik el a kereszttel

Az Isten-képmásiság csak lassan alakul ki bennem. Noha igyekszem az erény útján járni, a bűnös kísértések minduntalan letérítenek róla. De az Eucharisztia révén mégis mindig bennem él Krisztus.
„Egy istenarc van eltemetve bennem…” (Reményik Sándor: Istenarc) Ő is elszenvedi bensőmben az ismételt eséseket és hűtlenségeket. És mindig új erőt ad a szentáldozásban, hogy felkeljek elesésemből, s folytassam keresztutamat. Nem vagyok egyedül, mert Ő velem van az Oltáriszentségben.

Uram, te ismételt elesésed után újra felkeltél, és a szeretet még nagyobb lendületével hordoztad keresztedet. Műveld bennem is a hősiességnek ezt a csodáját!

VIII. Jézus találkozik a siránkozó asszonyokkal

Jézus a keresztúton érző szívű asszonyokkal találkozott. Jól esett neki az együttérzés. De feladatot adott nekik, amikor azt mondta: ne engem sirassatok, hanem gyermekeiteket (Lk 23,29). Ezzel azt mondja: legyetek engesztelő lelkek, legyetek másokért imádkozó lelkek! És Jézus szavára egyre többen vállalják az engesztelést, a másokért végzett imádságot.
Az Oltáriszentséget őrző szentségházak előtt nem csak örökmécsesek égnek, de emberi szívek is virrasztanak. Nincs a napnak olyan órája, nincs az éjszakának olyan pillanata, amikor valahol a földön ne imádkoznának az Eucharisztia előtt. És még többen imádkoznak otthonukban, csöndes percekben. Ők Jézus örökmécsesei.

  • Az édesanyák, akik Szent Mónikaként imádkoznak gyermekeikért és a fiatalokért.
  • A Teréz-misszió tagjai, akik papokért és kispapokért imádkoznak.
  • A veszélyeztetett magzatokat lelkileg adoptáló imádkozók.
  • A rózsafüzértársulat tagjai; vagy a koronavírus világjárvány megszűnéséért éjjel-nappal
    imádkozók…

Ők mind Jézus örökmécsesei, akik engesztelnek és imádkoznak másokért.
Urunk, ad, hogy az imádságok új életet hozzanak egyházközségünknek!

IX. Jézus harmadszor esik el a kereszttel

Aki többször elbukott ugyanabban a bűnben, könnyen megkörnyékezheti a pesszimizmus gondolata, hogy „minek menjek gyónni, úgyis mindig beleesem ebbe a bűnbe”. Oly könnyen megadjuk magunkat, oly könnyen feladjuk a küzdelmet. Jézus a harmadik esésnél gondolhatta volna azt is, hogy mennyivel jobb lenne most meghalni, és
megspórolni a további szenvedéseket. De nem így gondolta! Szerencsénkre! Még egy utolsó erőfeszítéssel felkel, és megy tovább a keresztúton – értünk. Nem magára gondolt! Ránk gondolt, a mi üdvösségünkre gondolt, és folytatta a küzdelmet. A mennyország minden küzdelmet megérdemel. Jézus úgy gondolta, hogy te is megérdemled a mennyországot, ezért nem kímélte magát. Ezért te se kényeztesd magad, hanem küzdjél!
Itt a templom csendes mélyén, az Eucharisztiában is ránk gondol. Látja a sok bűnt, a közönyt, a szentségtörést, a hitehagyást. Látja a jók gyávaságát. Látja a benne hívők állhatatlanságát a kitartó imában. Látja a jócselekedetekben való lanyhaságot. Látja, mennyien szeretnék abbahagyni az üdvösségért való küzdelmet. És most visszaemlékezik a harmadik felkelésére. És mindig kínálja az Eucharisztia szent kenyerét, hogy ebből merítsünk erőt a saját keresztutunk folytatására. Ne utasítsd vissza!

Uram, Jézus, ha neked sikerült harmadszor is felkelni, nekem is sikerülhet! Adj erőt az Oltáriszentség által!

X. Jézust megfosztják ruháitól

A kereszthalálra ítélteket teljesen mezitelenre vetkőztetve feszítették fel a keresztre. Az ember természetes szeméremérzete tiltakozik ez ellen, de ezzel is gyötörni akarták Jézust. A finom lélek irtózik a szemérmetlenség minden megnyilvánulásától. Jézus ezt a lelki szenvedést is vállalta értünk.
Vállalta azokért a parázna emberekért, akiknek nem szent az emberi test, hanem csak árucikk. Vállalta a pornográfia haszonlesőiért és az áldozataiért egyaránt. Jézus a kereszten testének mezítelenségével engesztelt a bujaság testi bűnében élőkért.
Most az Oltáriszentségben testének elrejtettségével engesztel értük. Az Eucharisztiában szent Testét és Vérét adja a testiség bűnei ellen orvosságul.

Szentségi Jézus! Téged a szégyentelen tömeg megfosztott ruháidtól és gúnyosan kinevetett. Ma újra átéled azt a szégyent, valahányszor egy keresztény a testiség bűnébe esik. Nem csak önmagát rontja meg, de azt Egyházat is, mint a Te továbbélő titokzatos testedet. Ma is testedet adod – az Eucharisztiában elrejtett testedet adod – , hogy a tesi emberből lelki emberré váljunk, s a test követelőzéseit önfegyelemmel győzzük le.

XI. Jézust keresztre szegezik

A római birodalom legmegvetettebb emberei azok voltak, akiket keresztre feszítettek. Jézust a legmegvetettebbek közé sorolták azzal, hogy keresztre szegezték.
Az Oltáriszentség a szeretet köteléke (vinculum caritatis), mely hozzáköti őt első keresztjeihez: az emberekhez. Igen, mi voltunk az ő első keresztjei. Nem az otromba fakereszt, hanem mi voltunk az első keresztjei. Milyen nehéz lehetett a szent Istennek elviselnie a bűnös embereket! Nekünk – bűnös embereknek – milyen nehéz elviselni egy másik bűnös embert. Hogy szenvedük egy mosdatlan szájú embertől, egy durva lelkű embertől, egy végtelenül önző embertől. Hát akkor hogy szenvedhetett tőlünk az Isten szent Fia!
Egyszer így fakadt ki tanítványai gyalósága láttán: „meddig tűrjelek benneteket?” (Mt 17,17) És mégis tűrt. S az Oltáriszentségben tovább tűri a mi szeretetlenségünket. Az Oltáriszentséggel végleg odaszögeztette magát az ő első keresztjeihez: az emberekhez. Miért? Mert szeretett minket. Halálig szeretett minket!

Jézusom! Gyakori szentáldozásommal akarom megmutatni, hogy szereteted nem volt eredménytelen. Te hozzám szegeztetted magadat, én pedig az Oltáriszentséggel – a szeretet kötelékével – akarom hozzád kötni magamat.

XII. Jézus meghal a kereszten

„Beteljesedett” – mondta Jézus, majd lehajtva fejét, kiadta lelkét. Az istenember legnagyobb műve – a megváltás – beteljesedett. Megdöbbenünk a keresztáldozat titka előtt, és Szent Pállal mondjuk: „szeretett engem, és föláldozta magát értem” (Gal 2,20). Ezt nem lehet emberi szavakkal megköszönni, ezt csak térdhajtással lehet méltányolni. Ezért hajtunk térdet a keresztút minden állomásánál és mondjuk: Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Jézus keresztáldozata megismétlődik minden szentmisében. Az Eucharisztia áldozata Jézus keresztáldozatának vérontás nélküli megismétlése. Tudatában vagyok ennek? Tudatában vagyok, mit teszek, amikor szentmise alatt gondolataim messze szállnak, vagy egyenesen tiszteletlenül viselkedem? Tudom-e, hogy mit teszek? Aligha!

De te, Jézusom, ismered az embert minden gyarlóságával együtt, és ezért imádkozod haldokolva a kereszten: „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek!” (Lk 23,34)

XIII. Jézust leveszik a keresztről és fájdalmas anyja ölébe fektetik

Áll a gyötrött Istenanyja,
Kín az arcát könnybe vonja,
Úgy siratja szent Fiát.

A Piéta, a fájdalmas anya lehajol minden elesetthez, és elszenvedi valamennyi gyermekének lelki halálát, minden örökmécses kialvását. Hullanak Mária könnyei, de ezek a könnyek az élő vizek forrásainak bizonyultak. Nem véletlenül imádkozzuk, hogy „imádkozzál érettünk most és halálunk óráján”. Mária imádkozik értünk, gyermekeiért.
Az Eucharisztia révén vagyunk mi az ő gyermekei. Jézus titokzatos teste – az Oltáriszentség – , mely táplál bennünket. E szent vendégség által hasonulunk Fiához, Jézushoz. Mária az Eucharisztia révén ismer el bennünket gyermekeinek. Mi pedig Anyánknak ismerjük őt, s mint anyánkhoz fordulva mondjuk:

A keresztnél veled álljak,
Siralmidtól el ne váljak,
S ebben leljem kedvemet.
Szüzességnek szép virága!
Taníts engem veled, drága
Szent Fiadon könnyezni!

XIV. Jézust sírba helyezik

Jézus sziklasírja olyan, mint a tabernákulum, az Oltáriszentség háza. Jézus teste nem maradt végleg a sziklasírban, harmadnapra feltámadt. Jézus nem marad végleg a szentségházban sem. Majd amikor elmúlik ez a világ, összetöretik minden művészi és értékes tabernákulum is, amelyekben az Oltáriszentség évezredeken keresztül el volt rejtve. Akkor majd feltámaszt bennünket, és örökre együtt leszünk Vele. Nem az Oltáriszentség titokzatosságában fogjuk szemlélni Őt, hanem színről-színre.

Addig is, add, Uram, hogy minden bűnömből, lanyhaságomból feltámadjak szent Tested és Véred
által, és kivirágozzam az örök élet örömére, az Eucharisztia örök emlékezetére. Ámen.

(Összeállította: Verőcei Gábor, 2020. nagyböjtjében, a koronavírus világjárvány napjaiban)