KÖVESS ENGEM – Találkozás Jézussal a keresztúton

Tomislav Ivancsics: KÖVESS ENGEM – Találkozás Jézussal a keresztúton

Bevezetés

Legyen tudatos benned, hogy Jézus előtted áll, és kérd Őt, hogy bevezessen téged az igazi, helyes lemondás titkába.
Jézus, szeretnék Veled találkozni. Vezess engem a Te utadon. Mária, taníts engem Jézus igéjében szilárdan kitartani, ha életem Kálváriájára megyek. Segíts nekem, hogy én is, mint Te, szívesen beleegyezzek és mondjam: ”Történjék velem”. Segíts nekem mindent megtenni, amit Jézus mond, hogy tegyek. Atya, itt vagyok. Szeretnék Fiad titkába belemerülni, hogy Te ma engem, mint gyermekedet felismerj, aki Hozzád visszatért. Ámen!

I. Stáció – Jézust halálra ítélik
Az első kereszt: Az előítéleteket felvállalni /elfogadni/

Hallgass Jézusra, hogyan mondja Ő néked.: Az emberek ítélkeztek fölöttem és végül elítéltek. A nép, amely prédikációimat hallgatta, egy volt az állami és vallási hatalmasságokkal, akik elítéltek engem, Barátaim és apostolaim elmenekültek. Még röviddel azelőtt is teli voltak dicsőítésemmel, csodálkoztak a csodákon, igyekeztek engem megérinteni, és biztosítottak hűségükről. Most azonban mindnyájan ellenem vannak, és keresztre feszítésemet kívánják Pilátustól. A római Pilátus szeretne szabadon engedni. Mégis polgártársai kényszerítik őt, hogy kimondja felettem az
ítéletet.
Az emberek körülötted, sőt a te legeslegjobb barátaid ítélkeznek és elítélnek majd. Ez nem jelenti azt, hogy te mindig vétkes vagy. De mindig ítélkeznek fölötted. Most világossá válik számodra, hogy végül is az emberekre nem lehet ráhagyatkozni. Biztosabb és szilárdabb tartás egyedül Istenben van. Ez a kereszt, megszabadít az emberektől, akikre támaszkodsz, és meghív, hogy hozzám fordulj. Ha téged az emberek elítélnek, átválthatsz az én oldalamra. Mert engem is megítéltek és elítéltek. Ne ellenkezz, ha ítélkeznek fölötted. Az ítélet nem tud téged kioltani, nem hagy egyedül, ez hozzám hoz téged, és a dicsőségbe vezet téged. Ez az adóslevél a te hozzám vezető ajtód, hogy találkozhassál velem. Most már senki se ítélhet el téged többé.

II. Stáció – Jézus magára veszi a keresztet
A második kereszt: A mindennapokat elfogadni

Védekezhettem volna, vagy akár kívánhattam volna, hogy megvédjenek. Mondhattam volna: Ártatlan vagyok, miért kellene szenvednem? Mégis, morgás nélkül felvettem a keresztet.
Életed minden pillanata egy-egy kereszt. Felveheted, vagy eldobhatod. Menekülhetsz tőle, vagy találkozhatsz vele. Én magamra vettem. És ezzel tudod, hol vagyok található. Az erő nem a menekülésben, futásban van. Minden pillanatban döntés előtt állsz, hogy vajon akarsz-e engem követni? Ez a második kereszt. Csak kevesek ismerik ezt föl. Sokan rendkívüli kereszteket keresnek. Mégis, a kereszt egyszerűen ott van a mindennapok felvállalásában. A hétköznap a te
életed és a te kereszted. Ha felveszed magadra, sok kegyelemben részesülsz, és hited gyorsan kibontakozik.

III. Stáció Jézus először esik el a kereszt alatt
A harmadik kereszt: Bátorság az eleséshez

Nehéz elesni. Mindenki azt kívánja, hogy talpon maradjon, átvészeljen és győzedelmeskedjen. Én Isten vagyok, de mégis elesem, a kereszt alatt, tehetetlenül. Mindenki látta csodáimat, és csodálkozott rajtam. Most azonban látnak engem elesni, megverve, megvetetten.
Legyen bátorságod elesni, és esésedet nem szépíteni, hanem bevallani. A földön nem tudsz más lenni. Te itt vagy, hogy meghaljál. Mert meg van írva: „Aki elveszti életét, megtalálja azt.” Miért van benned félelem az eleséstől? Miért nem mersz az emberek szemébe nézni, ha elszenvedtél egy kudarcot, ha ők okosabbak, mint te? Miért félsz, ha bűnök terhelnek téged? Szeretnél jól átevickélni ezen. Mégis nézd – ha elesel, hozzám jössz. Ne félj, az esés nem jelenti a véget. Miért fogod fel ezt oly tragikusan, miért szégyelled magad?
Elesel, hogy hozzám kerülhess közelebb, hogy téged én emelhesselek föl. Ha megérted, hogy én is elestem, akkor esésedben megpillanthatod Arcomat, és együtt fogjuk legyőzni a bűnt és a kudarcot. Fontos, hogy az esésben ne maradj egyedül, hanem hozzám közeledj.

IV. Stáció – Jézus édesanyjával találkozik
A negyedik kereszt: A szeretett embereket, szeretteinket megszomorítani

Lehetetlen, hogy valakit, akit szeretsz, meg ne szomorítsál. Ki is térhettem volna az Anyámmal való találkozás elől. Tudod te, mit jelent az, hogy találkozol egy kedves személlyel, akit te kiábrándítottál? Elutasítottak engem, és mindenki megvetett, mint eretneket, mint tévtanítót. Anyám világosan tudta ezt. Látta külső és belső fájdalmamat, és a szemembe nézett. Ez lehetetlen, teljesen lehetetlen, szemébe nézni azoknak az embereknek, akik téged szeretnek, amikor mindenki más kigúnyol téged.
Lehetetlen, hogy ne okozz csalódást azoknak, akik szeretnek téged. De te nem óvhatod őket meg ettől. Ne utasítsd vissza ezt a keresztet. Engem fogsz megtalálni, ha megéled, hogy barátaidat megszomorítottad. Látod, hogy milyen fájdalmat okoznak, nekik a te nehézségeid. S ez gondot okoz neked. Anyám a hanyatlásomban értette meg, ki is vagyok én. A legutolsó kívánság is meghalt benne sikereimet illetően, azonban hite teljes nagyságában kibontakozott. Az igazi barátot akkor ismered meg, ha ő akkor is hozzád húz, ha senki sem talál rajtad többé dicsérnivalót. Ő csak és csupán veled gondol, téged akar. Fogadd el a visszatetszést keltőt önmagadban. Fogadd el, hogy másoknak csalódást okozol, és velem és Anyámmal fogsz találkozni.

V. Stáció – Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet
Az ötödik kereszt: Engedni, hogy segítsenek neked

Senki sem törődött már velem. Oly sokakat gyógyítottam meg, azonban ők is elhagytak engem, ahogy azok is, akikhez egészen közel álltam. Sebesen és vérezve, megrendülve az Anyámmal való találkozástól, szükségem volt szerető kezekre, amelyek védenek engem. Jönni csak egyvalaki jött, akit kényszerítettek. Vágyakoztam részvétből és szeretetből való segítség után, – Simont kényszeríteni kellett, hogy segítsen nekem. Senkit sem tudni magad mellett, aki szeretetből együtt szenved veled: kereszt. Ha elfogadod ezt, ha felveszed ezt, akkor szenvedésedben többé nem vagy egyedül, mert én veled vagyok.
És még valamit. Legyen bátorságod hagyni, hogy mások segítsenek neked. Én is megtettem ezt, holott én mégis csak Mindenható vagyok. Engedd megtörténni, hogy mások felülmúljanak téged, hogy törődjenek veled, hogy neked szükséged legyen rájuk. Ez a kereszt, és nem tudod ezt kikerülni. Értsd meg, hogy ez egy hozzám vezető ajtó. Tehát ne csodálkozz, ha benned minden ellenszegül ennek a keresztnek. „Mert a test a lélek ellen tusakodik, a lélek pedig a test ellen” /Gal. 5.17/ Fogd, tehát a keresztedet és kövess engem, így megérkezel hozzám.

VI. Stáció – Veronika a kendőjével letörli Jézus arcát
A hatodik kereszt: Elfogadni a jót ellenszolgáltatás nélkül

Ők mindent elvettek tőlem, és mindenki elhagyott engem. Egyedül voltam, nincstelenül, a halál felé vezető úton. S akkor Veronika hozzám lépett, és egy kendőt nyújtott nekem. Tudod te, mi árad szét ilyenkor az emberben? Meghatódott voltam és hálával teli, de szenvedésemen, és fájdalmamon kívül semmim sem volt. Így odaadtam neki vérző Arcom lenyomatát.
Kereszt az, hogy hagyod, hogy jót tegyenek veled az emberek, anélkül, hogy lehetőséged lenne ezt nekik viszonozni. Légy bátor és tedd azt, amit nálam, láttál. Fogadd el, hogy valamelyest adós maradsz. Az embernek nem kell mindent
megfizetni. Ellenszolgáltatásul add önmagadat. Tanuld meg magadat megajándékozni hagyni anélkül, hogy a kalmárszellem szerint viszonzásra gondolnál. Ez egy ajtó hozzám: elviselni a megszégyenülést, hogy nem tudsz semmit
sem adni. Így velem találkozol és felismered az Atyát, mert neki sem tudod viszonozni, amit Ő neked ajándékoz. Ő olyan, mint egy forrás, mely vizét ingyen árasztja.
Ha te ilyen vagy, akkor Atyámnak gyermeke vagy. Fogadd el ezt a keresztet is, hogy Istennek nem tudod viszonozni az Ő teljes szeretetét. Légy, mint egy gyermek, aki Apjának és Anyjának élvezi a szeretetét.

VII. Stáció – Jézus másodszor esik el a kereszt alatt
A hetedik kereszt: Visszaesővé válni

Egyszer már elestem. Mindenki erősnek akart látni. Azonban másodszor is elestem. Tudtam, hogy ez Anyámat megrémíti majd, s ellenségeimből a gúnyolódást hívja elő. Barátaim kiábrándultan visszahúzódnak majd tőlem. Gyengeségeim mindenkit megbotránkoztattak, s azt kérdezték magukban. Ez valóban Isten? Magamra vettem
ezt a keresztet. Atyám mutatni akarta, hogy Ő bennem erősebb, mint ez a botrány. Első alkalommal, ha elesel, még mindig ki tudod magad magyarázni, de ha még másodszor is gyenge leszel, akkor mindenki be tudja neked bizonyítani semmit érő voltodat.
Ellenkezni fogsz az ellen a kereszt ellen, jóvá akarsz tenni ismét mindent, és igazolni akarod magadat. Azonban ez elidegenít téged tőlem. Ezzel ugyanis nem mellettem, hanem önmagad mellett tanúskodsz, ezzel csak a saját erődet akarod bebizonyítani. Legyen tudatos a számodra, hogy te mindig és újra el fogsz esni, azonban én felemellek téged. S akkor azt fogják mondani: Nézd csak, valaki segített neki felkelni.
A te hetedik kereszted abban áll, hogy gyengeségeidet bevallod. Ne félj az eleséstől, hanem fordulj énhozzám. Ha te felveszed ezt a keresztet, rajta találsz engem, mert csak a puszta ember szenved itt kudarcot, a lélek azonban győzedelmeskedik.

VIII. Stáció – Jézus vigasztalja a síró asszonyokat
A nyolcadik kereszt: Szenvedésem idején másokat vigasztalni

Az asszonyok hallgattak rám, hittek nekem, megszerettek engem. Én megáldottam gyermekeiket. A szívükkel néztek engem, és nem tudták megérteni, hogy bárki is elítéljen. Sírtak, mert érezték, hogy elítélésemmel az Élet felett is kimondták az ítéletet. Szomorúságukban vigasztaltam őket.
Ez a kereszt: a saját szenvedést legyőzni, és mögötte megpillantani a szabadságot. Végül is egyetlen fájdalom sem tragikus. Tragikus a szív keménysége és a valóság. Fel nem ismerni azt, hogy minden halál mögött a feltámadás vár; a betegség mögött a felépülés: a búcsú mögött a viszontlátás: – engedni, hogy rád törjön az önsajnálat, ez a tragikus.
Akkor vívod ki a győzelmet, ha látva mások szenvedését, vigaszt nyújtasz, még akkor is, ha te magad is vigasztalásra szorulsz. Akkor számodra Istentől jön a vigasztalás.
Légy bátor, és mondj le az emberi vigasztalásról, és könyörögd ki bátran az Isten erejét. Így győzöd le a világot. Így keresztúton mégy, amely azonban bevezet az életbe téged. Ha te magad is csupa seb vagy és fájdalmaid vannak, de másokat vigasztalsz, akkor megtalálsz engem, és én leszek a te támaszod.

IX. Stáció – Jézus harmadszor esik el a kereszt alatt
A kilencedik kereszt: Elszenvedni a totális kudarcot

Harmadszor is elestem. Az emberek azt gondolták, ez már az én végleges összeomlásom. És pont most, mikor elfogadták, hogy nem bírom már tovább, összeszedtem magam, megragadtam a keresztet, és fölcipeltem a
Golgotára. Az ember akkor is tovább bír menni, ha már senki sem tartja lehetségesnek ezt. Elérkezik a pillanat, amikor majd azt mondja: „Tőled már nincs mit elvárni, kifelé!” Magad is elgondolod: „Nem bírom tovább.” Eljön
a teljes elhagyatottságodnak pillanata. Ez a te kapitulációdnak időpontja, a felismerésé, hogy itt a vég.
Engednéd, hogy itt a remény alábbhagyjon? – ne félj. Van még egy ajtó, és mögötte újból találkozol velem. Ha te már nem tudsz többé magaddal számolni, magadra számítani, akkor én ott vagyok. Lelked legmélyéről kiáltasz hozzám, és én felelni fogok. Kereszt ez, véglegesen elveszettnek és elhagyatottnak lenni, ha többé senki sem számít már rád, ha lemondanak rólad. Ha azonban ezt a Keresztet mégis felveszed, akkor jelenlétemmel és erőmmel megleplek.
Megismered mi a kegyelem. Nevemben a világ végezetéig fogsz menni. Felveszed ezt a keresztet?
Ne aggódj, mert Én veled vagyok. Én legyőztem a világot.

X. Stáció – Jézust megfosztják ruháitól
A tizedik kereszt: Hagyni, megengedni, hogy levetkőztessenek

Én hagytam, hogy lehúzzák ruháimat, hogy még a legintimebbet is elvegyék tőlem. Engedtem megtörténni, hogy az emberek túltegyék magukat, szeméremérzetemen, és megsértsék emberi méltóságomat. Te legalább valamit, akármit, de szeretnél csak magadnak megtartani egy darabkát a világból, ami csak a tiéd, ahová senkinek nincs belépése. Szeretnél valamit birtokolni, amit senki sem láthat meg, különben becsületedbe gázolnának. Védeni akarod ezt, és mások szeme elől elrejteni. Gondolod, jogot formálhatsz erre. Mindenáron meg akarod ezt tartani, mint legintimebbet, ami a tiéd, – és harcolsz is ezért.
De mégis, elérkezik a pillanat, mikor semmit sem tudsz többé magadnak megmenteni. Vannak helyzetek, melyekben mindent ki kell engednünk a kezünkből, semmi sem csak a tiéd már. Mindenedet az utolsót is elveszik. Ezen a kereszten át kell jutnod. – Add, ajándékozd magad Istennek. Mint egyetlen, érintetlen intimitás, mi maradunk neked, Atyám, és én.
Nemcsak az a kereszt, ha a testet vetkőztetik le. Mély, fájdalmasabb, ha a lelkedet meztelenítik le. A bűnök már rég levették lelkedről a leplet, és szégyelled magadat. Vedd föl ezt a keresztet, s akkor többé már senki sem tud meggyalázni téged. Engedd meg az Atyának, hogy új ruhát adjon neked. Nyújtsd oda neki intimitásodat, s ezt Ő tökéletes ártatlansággá változtatja. Magad hiába fáradozol, hogy bűntelen maradj. Ma valld be magadnak, hogy ehhez túl gyönge vagy.
Ez a tizedik kereszt, – a lábbal tiport szemérem keresztje, az ártatlanság utáni vágy keresztje, – a félelem keresztje, hogy valaki megtudhatja bűneidet. Vedd föl ezt a keresztet, és Velem fogsz találkozni. Félelmeid eltűnnek. Fogadd el, gyenge vagy; nem vagy más, mint aki valójában vagy: egy, a bűntől meggyalázott ember. Ha ezt beismered, senki sem tud többé ártani neked.

XI. Stáció – Jézust rászegezik a keresztre
A tizenegyedik kereszt: A kereszthez odaszegezve lenni

Ameddig viszed a keresztet, még mindig lehetőséged van a ledobására. De ha egyszer rászögeztek téged, nem tudsz többé elszabadulni. Most már tudod, hogy a kereszt meghatározód, rendeltetésed egész halálodig. Ezt nehéz belátni. Szívesen eldobnád keresztjeidet, de rászögeztek keresztjeidre. Keresztjeid a mindenkori hely, ahol meghalsz majd. Embertársaid fognak majd keresztre szögezni téged. Megrémülsz- e, vagy pedig teljesen rám hagyatkozol?
Vannak keresztek, melyek elől nem tudsz elmenekülni. Hiábavaló a fáradozásod, hogy elkerüld ezeket. Add föl ezt az értelmetlen harcot és jöjj hozzám. A velem együtt való meghalás győzelmet jelent. Ne félj, ne féltsd magad! Ne áltasd magad, mintha más lehetőség is lenne még. A keresztek mindvégig megmaradnak, és minél hamarabb beilleszkedsz a meghalás folyamatába, annál hamarabb támadsz föl. Tartsd emlékezetedben ezt a tizenegyedik keresztet. Mert te egyszer s mindenkorra nem csak a kereszttel vagy összekapcsolva, hanem velem is. Én örülök ennek.

XII. Stáció – Jézus meghal a kereszten
A tizenkettedik kereszt: A kereszten halni meg

Halott. Elmegyek a világból, de nem a semmibe, hanem, hogy új módon éljek. A halál által beteljesítettem Atyám akaratát. Ezért mondtam haldoklásomban: „Atyám, a Te kezedbe adom az én Lelkemet”. Így teljesítettem az Atya tervét.
Azt hiszed a halál a vég, és emiatt félelemben élsz, s ellenszegülsz már a halál gondolatának is. Mégis, ameddig a halált nem fogadod el, terhet érzel vállaidon. Ha elfogadod a halált, kivívod a győzelmet, és hozzám jössz. Egész addig messze vagyok tőled, ameddig elutasítod a halált, és engem kérsz, hogy óvjalak meg tőle. Értsd meg, az út hozzám csak a halálon át vezet. Mert a halál mindent megsemmisít, ami bűnös és halandó tebenned. Én azonban magát a halált semmisítem meg. A halál megszabadít téged a különféle keresztektől, én viszont magától a haláltól. Kockáztass
meg ma egy pillantást a halál szemébe. Szemléld ezt a keresztet úgy, mint ajándékot az Atyától, mint valóságot, mint beteljesülést. Az Atya megengedte a halált is. Ha tehát te ellenszegülsz a meghalásnak, akkor az Atyának és nekem szegülsz ellen. A tizenkettedik kereszt a tetőpont, az ünnep maga, a tökéletesség. A tulajdonképpeni életnek ez a kezdete.

XIII. Stáció – Jézust leveszik a keresztről
A tizenharmadik kereszt: Munkánk gyümölcsét nem élvezhetni

Csak mikor már halott voltam, jöttek a barátaim. Te búzaszem vagy az elkövetkezendő idők számára. Viszont rögtön látni szeretnéd munkád gyümölcseit. Tanítványaim gyakran reménytelenségben és szégyenben halnak meg, s nem ők,
hanem mások aratják le, amit ők vetettek el. Mások örömöt és életet nyernek. Számodra most van itt az ideje, hogy búzamagként szolgálj egy új világért. Ez a te kereszted.
Én adom ehhez a szükséges bizalmat, mivel életed során alig-alig volt sikered. Csak halálod után vesznek le téged a keresztről, csak majd akkor lesz részed a tiszteletben.
Egy örökkévalóságon át semmilyen kereszt sem nyom többé téged, mert volt bátorságod a földi életben rajta függeni. Dolgozni, és nem élvezhetni a munka gyümölcsét – ez a tizenharmadik kereszt. Bátorságra van szükség úgy
vetni el a magokat, hogy nem mi aratunk majd. Mégis, lemondásod gyümölcse én magam vagyok. Azonban én elvezetlek téged a feltámadáshoz.

XIV. Stáció – Jézust sírba helyezik
A tizennegyedik kereszt: Emberi szemmel nézve: remény nélkül élni

A barátaim azt gondolták, amikor testemet a sírba tették, hogy evvel a legnagyobb tiszteletet adták meg nekem. Gondoskodtak a testről, és elfelejtették, amit mondtam nekik; „… a harmadik napon feltámadok!” A sír nyugtalanít téged. Ha elkészült a sírhant, nem vagy már többé. Ha nem marad utánad a legkisebb nyom sem, mit teszel akkor? Ha tudod, hogy senki sem jön el a temetésedre, ha életedet nyomorban fejezed be, s ismeretlenül, – akkor én vagyok az,
aki téged biztosan ismer.
Ez is egy kereszt, hogy még a legutolsó kívánságot is eltemetni, a kívánságot, hogy itt valaki legyek. Mert ez a kívánság megakadályoz téged abban, hogy a valóságos jelentőségedet felfogd: mások számára világossággá válni. Hogyan lehetsz világosság, amíg félsz magaddal együtt sötét önzésedet eltemetni; amíg – bár hozzám akarsz jönni – nem égeted fel magad mögött a hidakat? Ugyanis csak akkor tudom átváltoztatni az életedet. Temesd el kívánságaidat, és vedd magadra a tizennegyedik keresztet. E fölött lebeg a Feltámadás. Ezért örülök a sírhantnak, mely alatt gőgöd van eltemetve. Megborzadsz a gondolatától, az elképzelésétől is annak, hogy itt hagyod az életedet. Ezért vagy halott. Ha önmagadnak meghalnál, az én életembe támadhatnál föl. Csak aki meghalt, az tud feltámadni.
Ne félj! Amit te „halál”-nak nevezel, az híd tőled hozzám. A bűn halála örömet és egyesülést jelent neked és nekem, minden kívánság és vágy beteljesedését. Én már végigmentem ezen az úton és várok rád. Nem érted, hogy halálom által nem távoztam el? Előzőleg csak vendég voltam a világban. Most ÚR vagyok! Te is olyanná válsz, mint én. Hagyd a halálnak, ami amúgy is az övé. Többé ne nézd a sírt úgy, mint szomorú véget, hanem mint születést és
tulajdonképpeni kezdetet. – Halj meg büszkeségednek, és felragyog számodra a Húsvét hajnala.

A keresztút befejezése

Atyám, köszönöm ezt a keresztutat.
Megismertem keresztjeimet, amelyeket naponként fel kell vennem, hogy követhessem Fiadat.
Most tudom már; hogyan kell mindent elfogadni, hogyan kell lemondani, hogyan kell megbocsátani és szeretni, – mindenek ellenére. Most már tudom, hogyan kell meghalni, mielőtt meghalunk, és miként találkozhatom az Élettel.
Köszönöm, hogy most királyságodba léphetek.
Lemondok akaratomról és elfogadom a Tiédet. Elfogadom a Te Létedet, gyermeked és örömöd vagyok.
Atyám, tedd meg, hogy már ma igazzá váljon feltámadásom.