A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus múltja, jelene és jövője

52. NEMZETKÖZI EUCHARISZTIKUS KONGRESSZUS – Missziós küldöttek képzési napja – 2017. március 18. – Esztergom, Szent Adalbert Központ, Dr. Fábry Kornél NEK főtitkár

Nagy szeretettel köszöntöm mindnyájukat és egyben hadd kérjem azt, hogy tegeződjünk. Isten gyermekei vagyunk, egy a célunk, egy hajóban evezünk.

Miért vagyunk itt?

Azt tapasztalom, hogy ha valaki meghallja, hogy Eucharisztikus Kongresszus, sokan ebből két szót nem értenek, de ha értik is, az első reakció az, hogy ez nem nekem való. Bízom benne, hogy az előadás végére mindenki úgy fogja érezni, hogy ott a helyem és elhívom a barátaimat is.

Az eucharisztikus kongresszus célkitűzése, hogy egy világméretű ünnepségsorozatot rendezzünk, ahol Krisztus van a középpontban. Őt szeretnénk megmutatni a világnak, tanúságot tenni az emberek előtt a hitünkről. Hatalmas kincsünk van! A szeretet forrása van köztünk. Isten emberré lett, meghalt és feltámadt, és köztünk maradt az Oltáriszentségben.

Röviden nézzük át, hogyan is alakult ki ez a kongresszus-sorozat.

Vissza kell mennünk a 19. század második felébe, amikor Émilie Tamisier, egy francia hölgy úgy gondolta, hogy szervez egy zarándoklatot az Eucharisztia jegyében. Ezt évről évre megtette, és egyre többen csatlakoztak hozzá. 1874 júniusában már Avignonba szervezték és 50 000 résztvevő volt jelen. 1875 szeptemberében már az első nemzeti eucharisztikus kongresszust tartották. A franciaországi püspöki kar felfigyelt erre és nemcsak egy alulról jövő kezdeményezésnek, hanem központi ügynek tekintették, amelyre érdemes mindenkit meghívni. 1881-ben Lille-ben volt az első olyan eucharisztikus kongresszus, amely a mostani kongresszusok fő jegyeit magán viselte: voltak tanítások, imádságok, szentségimádás, körmenet, szentmise. 1893-ban Jeruzsálemben tartották az első nem európai kongresszust, ahol pápai követ is jelen volt. 1905-ben Róma volt a kongresszust befogadó város és maga X. Piusz pápa volt a házigazda, aki nagy tisztelője volt az Oltáriszentségnek.

A kongresszus kinőtte Európát. Az első tengerentúli összejövetelt 1910-ben, Kanadában, Montréalban rendezték. Majd 1926-ban Chicago-ban, Gergely Jenő történész szerint, egy igazi „show” volt az ottani kongresszus, hiszen egymillióan áldoztak és 60.000 fős kórus adta a zenei szolgálatot. 1937-ben a Fülöp-szigeteki Manila volt a házigazda. Érdekes módon, a történelem ismétli önmagát, mert akkor is mi vettük át a stafétabotot, mint ahogy most is a Fülöp-szigetektől vesszük át.
Az 1938-as kongresszust megelőzte 1928-ban egy Nemzeti Eucharisztikus Kongresszus, amely annyira sikeres volt, hogy 200 000 ember vett rajta részt, mind magyarok. Ezért kérte az akkori egyházi vezetés a Szentatyát, hogy 1938-ban, Szent István királyunk halálának évfordulójára hadd legyen Magyarország a kongresszus házigazdája. Mottója ez volt: „Eucharistia vinculum caritatis” – „Az Eucharisztia a szeretet köteléke.” Nagyon nagy esemény volt, az egész országot megmozgatta. Félmillióan vettek részt a nagymisén. Horthy Miklós protestáns lévén nem lehetett ez eucharisztikus kongresszus fővédnöke, de a felesége, aki katolikus volt, vállalta ezt a tisztet. Ezen a képen látjuk, amint Horthy Miklós kormányzó fogadja a vasútállomáson a Vatikán küldöttjét, Eugenio Pacellit, a későbbi XII. Piusz pápát.

Jól mutatják ezek a képek, hogy mennyire nagyszabású volt a kongresszus. Eucharisztikus hajó ment végig a Dunán, a Citadellán hatalmas fénykeresztet állítottak fel, tűzijátékkal fogadták az Eucharisztiát és a parton két oldalt emberek tömege várta, kísérte. A Hősök tere volt az egyik központi hely. Az éjféli szentmisén 150 000-en áldoztak. Volt egy éjszakai szentségimádás csak férfiaknak, azon úgyszintén 150 000 férfi vett részt.

Ezen a képen jobban látszik, hogyan épült fel az oltár. A lovasszobrokkal egy síkba került az oltár alapja, erre építették rá a Szent Péter-bazilikában található baldachin élethű mását. A baldachin magassága 29 méter. Az emelvényben még lift is volt. A félmillió ember szinte körbefolyta a Hősök terét. Még a Vatikáni Zsinat előtt vagyunk, még háttal miséztek és latinul. Ezért mögötte is voltak emberek, a mai műjégpálya területe is tele volt. A sekrestye a Vajdahunyad vára volt.

A hídon vonultak át a ministránsok. A mostani csónakázó tó helyén is emberek álltak. Kaptunk egy korabeli térképet, hogy hol mennyibe kerültek a helyek. Volt 20, 30 filléres és 3 pengős hely is, ez utóbbi már a VIPszektor mögött helyezkedett el. A Lánchidat is szépen feldíszítették, kivilágították az eucharisztikus szimbólumokkal.

Az Országház előtt is volt egy szentmise, itt látjuk az oltárt és az feldíszített ideiglenes szentélyt. Volt lehetőség a szentgyónásra a Hősök terén és környékén. Mindszenty bíboros is ott gyóntatott.

Az ünnepség apropóján a numizmatikusok nagy örömére kiadtak egy emlékérmet. Látható rajta az Országalma, a Lánchíd, a Vár, a másik oldalán az Eucharisztia.

A filatelisták nagy örömére adtak ki bélyeget. Már most tervben van, hogy a Vatikán 2018-ban vagy 2019-ben fog kiadni a kongresszusra vonatkozó bélyeget, ezt Magyarországon is szeretnénk. Két éven keresztül a Vatikánból érkező levelek a magyarországi kongresszust fogják hirdetni világszerte. A kongresszus célkitűzése, hogy  megismertesse és megszerettesse Jézust az emberekkel. Az Eucharisztiában jelenlévő Krisztust vigyük az  emberekhez, és ezzel együtt a hitünket erősítse, hogy tanúságot tehessünk róla.

Mik a főbb események és programok, amik várnak ránk?

Lesz egy háromnapos teológiai szimpózium Esztergomban. Néhány száz fős, inkább tudósok, teológusok számára készülő program.

Három fő esemény lesz, amelyek mindenki számára nyitottak.
Az első ilyen a nyitó szentmise, amelynek a helyszíne várhatóan a Puskás Stadion lesz. Az a garancia, hogy megépül addigra, hogy azon a nyáron már EB-meccseket fognak benne játszani. Ez a kép a cebui elsőáldozással egybekötött misét mutatja. Mi szeretnénk a nyitó misén megtenni ezt. Mindenkinek, aki szeretne a kongresszuson elsőáldozó lenni, annak lehetőséget adnánk erre nemcsak Budapestről, hanem országszerte mindenhonnan.

A másik nagy esemény lesz majd az eucharisztikus körmenet. Ez a kép a cebui körmenetet mutatja. Ott másfél millióan voltak. Mi is úgy tervezzük, hogy gyertyás, fáklyás körmenet lesz, igazi örömünnep. 

A harmadik nagy esemény lesz a Statio Orbis, a záró szentmise. Ennek a helyszíne hagyomány szerint a Hősök tere lesz majd.

Egyéb programok is lesznek még. A délelőttöket a Hungexpón fogjuk tölteni azokkal, akik regisztrálnak az egész kongresszusra.

Budapesten egy olyan hely van, ahol legalább 15 000 ember fedett helyen elfér, ez a Hungexpo. Annyi előnnyel jár, hogy ha 30 000-en leszünk, akkor is elférünk.
Délutánonként különböző vallási és kulturális programok lesznek, ahogyan a Városmisszión is volt. Tavaly ünnepelte az Ars Sacra a 10. évfordulóját. A Városmisszióval indult el ez az ingyenes keresztény kulturális hét (Ars Sacra Fesztivál), amely minden évben szeptember 3. hetében van, amikorra terveztük a kongresszust, 2020-ban tehát szeptember 13-20.

További főbb események lesznek még: egy ifjúsági est a Papp László Sportarénában. Ha nem férünk itt el, akkor tovább kell lépnünk és nagyobb helyszínt találnunk. A Groupama Arénába 22.000-en beférünk, bízom benne,
hogy szükségünk lesz ekkora helyre.

Szeretnénk a karitatív részt is kidomborítani, nagyon örülök, hogy a Karitász munkatársai közül is sokan itt vagytok. A kongresszus hetében legalább 10 helyen szeretnénk ételosztást tartani. Hiszen Krisztus a megtört kenyér, aki a szegényekhez jött, hogy elmondja nekik az örömhírt. Milyen jó, hogy nem csak belőle táplálkozunk, hanem minket is küld: szeretnénk gondoskodni azokról, akiknek a mindennapi étel sem adatik meg magától értetődő módon.

Szeretném megmutatni, hogyan zajlott mindez Cebuban. Amit most fogunk látni, a cebui kongresszus hivatalos himnusza. A témája: „Krisztus bennünk a dicsőség reménye”. A képek a cebui kongresszuson készültek. A végén látni fogtok egy kicsi kápolna makettet, utána arról fogok pár szót szólni.

Remélem, hasonló kép alakul ki bennünk, hogy milyen lehet a budapesti kongresszus.

Már eddig elvégeztünk jónéhány munkát. Miket?

Először is Bíboros úr létrehozta az Általános Titkárságot, amelynek a fő feladata, hogy megszervezze a kongresszust, rövid neve: NEK Titkárság (Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Általános Titkárság), remélem, ezt sokat fogjátok még hallani. 
A teológiai bizottság kidolgozott három témát, ezeket márciusban a Bíboros atya bemutatta a Vatikánban. Az erre kijelölt grémium két hét gondolkodási időt kapott, majd felterjesztik a Szentatyának, aki várhatóan április elején, közepén dönti el, hogy mi legyen a mottó.

Létrehoztunk egy honlapot, most még kezdetleges: www.iec2020.hu. Az IEC az International Eucharistic Congress rövidítése. Ott találtok egy ötletládát, ahová szeretettel várjuk az ötleteket. De nemcsak bele kell dobni, hanem nyilatkozni is kell, hogy te mit tudsz tenni azért, hogy ez létre is jöjjön. Ötlettel tele van a padlás, de meg is kell tudni valósítani.

Van egy e-mail címünk is: [email protected], vagy [email protected]

A leendő központ a volt Oltáriszentség Plébánia, a Vörösmarty utca 40-ben lesz, ha végeznek a felújítással.

Létre kellett hozni bizottságokat. Ezek közül van, ami már megalakult, van, ami most van megalakulóban. Ezt azért mutatom, hogy lássátok, hogy mennyi munkacsoport fog dolgozni az előkészítésen.
Lesz még egy logó- és himnuszpályázat, várhatóan már április közepén, amint megérkezik a Szentatya döntése, rögtön kiírjuk a logópályázatot. Bízunk benne, hogy a pünkösdi alkalommal már fogjuk tudni használni a
legjobban sikerült logót.

Most a missziós küldöttek képzésén vagyunk, és előttünk van még az önkéntesek képzése. A Fülöp-szigeteken 22 000 önkéntes segítette a kongresszus levezetését. Én annak is örülök, ha 4 000 önkéntesünk lesz, akik rátermettek, nyelveket beszélnek és segítőkészek.

Mi van még hátra?

A 3 éves tematika alapján szeretnénk kiadni egy ötletfüzetet, amely pünkösdhétfőre fog elkészülni. Minden évet úgy terveztünk, hogy pünkösdtől pünkösdig tartson.
A 3 év tematikája a következő:
– Az Eucharisztia az egyéni keresztény élet forrása.
– Az Eucharisztia az Egyház életének forrása.
– Az Eucharisztia forrás a világ életéért. – Ez az év a misszióé, nyitottak vagyunk a világra.

A saját megtéréstől, az Egyház és utána a világ felé való nyitás fogja jellemezni ezt a három évet.

Ki kell választanunk és lefoglalnunk a Kongresszus helyszíneit, hiszen építkezések várhatók. Jó lesz már most egyeztetni a budapesti főpolgármesterrel, illetve azokkal, akik a helyszínek fölött disponálnak, hogy mire jön a kongresszus, lehetőleg ne ott legyen felújítás. Ha a körmenetet szeretnénk átvezetni a Lánchídon, lehetőleg ne akkor legyen a Lánchíd felújítása, hanem vagy előtte, vagy utána.

Van egy nagy álmom, ezt úgy hívják: AdorApp. Most készül ez a mobiltelefonos alkalmazás. Sok helyen azt tapasztaljuk, hogy a templomaink nincsenek nyitva, különböző okokból. Sokmindent tehetünk azért, hogy nyitva legyenek. Például ha van ott szentségimádás és mindig van ott valaki, aki vigyáz a templomra és közben imádkozik. Örülnénk, ha minél több templom nyitva lenne, és az AdorApp applikációval oda is tudnánk találni. Budapesten úgy működne, hogy megadom, hol vagyok, GPS koordinátákkal, és keresek egy szentségimádási helyet térképesen. Vagy ha holnap kirándulni szeretnék a Vértesbe, akkor hol tudok útba ejteni egy olyan helyet, ahol van csendes szentségimádás, ahová be tudok ülni imádkozni. Össze lenne kötve a BKK Futárral, Volánnal, Google Maps-szel, amik segítenek oda jutni. Átfogó applikáció lenne. Addig is szeretném figyelmetekbe ajánlani a www.szentsegimadas.hu weboldalt, ahol szentségimádás kereső funkció is található. Megnézhetjük, hogy most éppen hol van, vagy a mai napon hol találok szentségimádást, ha be szeretnék térni valahova. Ugyanitt lehet regisztrálni induló szentségimádást.

Minden kongresszust megelőz egy szimbólum, amely körbejárja az egyházmegyéket és meghívja az ott élőket egy katekézisssel, szentségimádással, szentmisével egybekötött programmal. A Fülöp-szigeteken 73 egyházmegye van, 80 nap alatt járta körbe az ottani szimbólum, a kis kápolna, amelyben Magellán keresztjéből van egy kis darabka.

Itt Magyarországon Ozsvári Csaba ötvösművész munkája, a Missziós kereszt fog körbejárni. Ebben találhatók ereklyék. Az a tervünk, hogy nemcsak a kereszttel járjuk körbe az egyházmegyéket és a plébániákat, hanem kísérné egy vándorkiállítás is, amelyben bemutatnánk a kereszten ereklyével rendelkező szentek eucharisztikus gondolatait, viszonyukat az Eucharisztiához. Ennek a menetét még meg kell szervezni, várhatóan 2018 őszétől fog indulni a kereszt.
Nagyon fontos számunkra a környezettudatos szervezés, ezért is hívtunk arra, hogy „teleautóval” gyertek. Remélem, mindenki megtalálta ezt a táblázatot és találtak benne helyet egymásnál utasok és sofőrök. Még egy környezettudatos döntésre hadd hívjam fel a figyelmet: kézmosás után, ha valaki tizenkétszer lerázza a kezéről a vizet, akkor egy darab papírtörlővel meg lehet törölni és nem kell hármat kihúzni. Ha ezt látják a fák, biztos megköszönik kedves hozzáállásunkat.

Amit adni szeretnénk és tudnánk… Segíteni szeretnénk. Mint volt plébános, tudom, hogy ha bármilyen felülről jövő kezdeményezést meghallok, akkor az első reakció a sóhaj: na még ez is! Így is már annyi mindent kell csinálni. Nem plusz terhet szeretnénk rakni a plébánosok hátára, hanem segíteni szeretnénk, hogyan tud megújulni az  egyházközség. Erről később még pár szót szeretnék szólni.

Miben segítenénk?

Kidolgoztunk egy adorációs iskolát, amely 12 alkalomból áll. Tizenkétszer egy órás, előadás és gyakorlat. Ezt szeretnénk kiadni füzet formájában. Úgy, mint a Szentlélek szeminárium, az előadóknak és a résztvevőknek külön füzetben. Az emberek megtanulhassák, mit is kell csinálni az Oltáriszentség előtt. Ugye ismerős, az ars-i plébánosnak, Vianney Szent Jánosnak a parasztbácsija, aki hosszú órákig ült a templomba az Oltáriszentség előtt. Őt kérdezte Szent János: mit csinál? Erre ő azt válaszolja: én nézem őt, ő néz engem. Ennyi. Nem kell túl bonyolult dologra gondolni szentségimádás címén, de erről majd későbbi előadásokban hallunk részletesen.

Képzéseket szeretnénk tartani: liturgikus, szentségtani és apologetikai, hitvédelmi képzéseket.
Kiadványok is készülnek majd. Egy új énekeskönyv, amely egyesítené a Hozsannát, az Éneklő Egyházat, a gregorián, a többszólamú és az új énekeket is egyfajta válogatással, megújítással. Talán tudjátok, hogy a Hozsannát 1931-ben adták ki, éppen a kongressszusra készülve. Jó apropó, hogy a kongresszusra készülve kicsit megújítsuk az énekrepertoárunkat, és olyan énekeket hagyjunk benne, amelyek a lelket emelik és teológiailag is helyesek, zeneileg, prozódiailag pedig igényesek és művésziek.
Ugyanilyen kiadvány lenne egy gitáros ordinárium-gyűjtemény. Olyan miséket gyűjtenénk egybe, amelyek nemcsak szépek és fiatalosak, hanem hivatalosak is. Tehát a dicsőség helyén dicsőség, a zsoltárnál zsoltár van.
Szeretnénk egy repertoárt adni a lelkes gitáros csoportoknak.

Különböző tanításokat, gyakorlati segítséget szeretnénk adni a szentségimádáshoz.
A liturgiát jó lenne élővé tenni. Úgy tűnik, hogy nem a kereteket kell megváltoztatni, hanem meg kell tölteni tartalommal. Szeretnénk készíteni egy videó sorozatot szentmise-magyarázattal. Azt látjuk, hogy az internet felhasználók zöme a rövid videókat nézi, utána a legpreferáltabbak a képek és azután jön a szöveg. A  szentmise különböző részeinek magyarázatát 1-2 perces spotokban csinálnánk meg, ezek is majd a honlapról  elérhetők lesznek, és bárki használhatja, hogy ha valamit nem ért a misében, akkor megnézve ezeket a kis videókat, talán jobban megérti.

A hitoktatóknak is szeretnénk segíteni. Tervben van 8-9 olyan kisfilm készítése, amely nemcsak az Eucharisztiát, hanem a szentségeket is bemutatja. Olyan módon, hogy egy 45 perces órában nemcsak megnézni lehet, hanem beszélgetni róla a fiatalokkal, jól feldolgozható módon. Ez is egy kis vizuális segítség. A mai generáció, amelynek tagjai most iskolába járnak, nagyon vizuálisak, bennük a szöveg nem annyira ragad meg, mint a kép.

Miben tudsz te személyesen segíteni? Mert ezért is vagyunk együtt.

Az első és legfontosabb – és már most kérem, – hogy imádkozz, ne csak a kongresszusért, hanem értem és az egész csapatért is, akik együtt dolgoznak a kongresszusért.
Nagyon fontos a személyes és folytonos kapcsolat Krisztussal, hiszen azáltal vagyunk keresztények, hogy krisztusiak vagyunk, a vele való kapcsolatban élünk.

Nagyon fontos az állandó szentségimádásban való részvétel, és örömmel hallom, hogy egyre több helyen indul szentségimádás. Sülysápon és Vácott már nulla-huszonnégy órában zajlik a szentségimádás, április 1-jén indul
Sopronban is egy nulla-huszonnégy órás, múlt héten indult Nagymaroson reggel 6-tól este 10-ig. A www.szentsegimadas.hu oldalon találtok sok olyan helyet, ahol már van most is, és nagyon sok gyümölcsöt hoz az ott levőknek.

Éppen a napokban jelent meg egy cikk, hogy Mexikóban, ahol a különböző drogkartellek egymást gyilkolták, és egy év alatt több mint 3700 gyilkosság történt, elkezdték az állandó szentségimádást és 5 éven belül ez a szám 266-ra, azaz kevesebb, mint a tizedére csökkent le. Hiszik azt, hogy ez az Eucharisztia jelenlétének, az ő imádásának köszönhető, erről is később még pár szót szeretnék szólni. A teljes cikket itt találjátok:

Az örökimádás-kápolna mindent megváltoztatott a mexikói Juárezben

Ha van lehetőség csendes szentségimádáson részt venni, azt nagyon ajánlom.

Szeresd az Egyházat! Nagyon könnyű szeretni, ha tudod, hogy te az Egyház tagja vagy. Minden egyes megkeresztelt ember az egyház tagja. Amerre járunk, akár papként, akár világi hívőként, Krisztus reklámjai vagyunk, az Egyházat rajtunk keresztül ítélik meg. Ha szeretjük az Egyházat, akkor kiállunk mellette, és igyekszünk belülről megszentelni, ki-ki a maga módján.

Fontos, hogy tanúságtevő és hiteles keresztény életet tudj élni, mert ez lesz vonzó a többiek számára. Mire eljön 2020, azt mondhassák a körülöttünk élők, hogy ők is ott akarnak lenni, bár eddig nem jártak templomba. Ez is egy cél.
A közösségedben légy az Eucharisztia „nagykövete”. Mi missziós küldötteknek hívunk benneteket. Valaki kérdezte, hogy ez mennyi elkötelezettséggel jár? Mint egy nagyköveté, aki országát képviseli egy másik idegen országban. Mi kérünk, hogy az Eucharisztia és az eucharisztikus kongresszus nagykövete legyél, viseld szíveden az Eucharisztia tiszteletét, szeretetét, imádását a közösségedben. A többi rajtatok múlik. Remélem, sokakban kikristályosodik délutánra, hogy ez miben fog állni.

Szeretnék pár szór szólni arról, hogy nekem mit jelent az Eucharisztia. Szeretném előre bocsátani, hogy mindaz, amit most elmondok, pusztán kegyelem és a Jóisten ajándéka. Semmi sem az én érdemem belőle, de nagyon hálás vagyok a Jóistennek ezért az ajándékáért.

Egy ötgyerekes katolikus családban nőttem fel negyedik gyerekként. Mindig jártunk templomba, nekem valahogy kimaradt a lázadó korszak. Nem tudok olyan vasárnapi miséről, amit szándékosan kihagytam volna. Alap volt, hogy vasárnap misére megyünk együtt. Mégis valami nagyon hiányzott. 22 éves koromban tapasztaltam meg, hogy Isten személyesen, feltétel nélkül szeret. Egy Szentlélek szemináriumot végeztem, benne az életgyónással, emlékszem, hogy öt oldalt teleírtam a bűneimmel, egy órán keresztül pakoltam le szegény pap bácsinak, de szerencsére nagyon jól viselte. Fantasztikus örömünnep volt számomra, hogy újra a gyönyörű tiszta lelkemet láthattam, és ugyanolyan örömmel jöttem ki a szentgyónásról, mint gyerekkoromban, amikor a könnyűségtől szinte kirepülünk a gyóntatószékből, mert  annyira megkönnyebbültünk. És amikor megtapasztaltam Isten szeretetét a Szentlelken keresztül, akkor gondolkodtam el azon, hogy mi Isten legnagyobb ajándéka számunkra. Ez nem más, mint saját maga. Innentől kezdve a legnagyobb ajándék, Jézus Krisztus, aki köztünk maradt az Oltáriszentségben, és azt mondta: „Ha eszitek az én testemet, és isszátok az én véremet, akkor örök életetek van.” A miért-ekről volt szó a bevezetőben. Miért is fontos az Eucharisztia számunkra? Mert szeretnénk örökké boldogan élni. Ennek pedig legjobb eszköze az Oltáriszentség, hiszen Jézus maga mondja: „Ha nem eszitek az én testemet, nem lesz élet  bennetek. Aki eszi az én testemet, annak örök élete van.” A felfedezés az volt, hogy elkezdtem minden nap szentáldozáshoz járulni. Annyira fontossá vált számomra, hogy minden nap, ha nem is ezzel kezdtem, de igyekeztem a nap folyamán beiktatni egy szentmisét. Bár tudom, hogy megtérni minden nap kell, mégis azért tartom ezt a megtérésemnek, mert mégis volt egy olyan pont az életemben, amikor rájöttem arra, hogy miért is járok szentmisére. Gyakran azért megyünk, mert ott vannak az ismerőseink, jól prédikál a pap, jó a zene, szép a templom, fűtenek, jó a közösség, szép az orgonaszó. Sok minden vonzhat. Én akkor olyan misére jártam reggel fél 8-kor, amit egy idős atya tartott, a nevét sajnos nem tudom. Agyembóliából úgy épült fel, hogy újra kellett tanulnia beszélni. Nem nagyon látott, így aztán mellette volt egy hölgy, aki mindent vele mondott, nehogy valamit kihagyjon, vagy kétszer mondjon. Mivel nem látott, az evangélium minden nap ugyanaz volt, a Jn 3,16, az evangélium rövid foglalata: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta érte, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete  legyen.” Rajtam kívül volt öt 70-en túli néni, tehát nagy közösségről sem beszélhetünk, nem volt fűtés, nem volt prédikáció, nem volt ének, nem volt zene. Azt mondhatom, hogy nem volt esztétikuma a misének. De az az egy tény, hogy ő egy felszentelt pap és – ahogy Lisieux-i Szent Teréz mondja: Jó a papoknak, mert egy szavukra lejön az Isten – az ő szavára az Oltáriszentségben Jézus jelen van és én megáldozhatok, ez mindennél többet ért. Nagyon fontossá vált számomra az Eucharisztia.
1995-ben ismerkedtem meg az Emmánuel Közösséggel, ahol három alappillérünk van: az adoráció, a kompassió és az evangelizáció. Az első a szentségimádás. Minden tag azt vállalja, hogy lehetősége szerint, életállapotának megfelelően naponta hosszan adorál. Így fedeztem fel a szentségimádást, ami nem más, mint a szentmise meghosszabbítása. Nagyon kedvessé vált számomra a csendes szentségimádás. Ezt aztán a szemináriumba kerülve, 1995-ben, néhányan elkezdtük és megkérdeztük a rektor atyát, hogy a nővérek oldalkápolnájában tarthatnánk-e este fél 8-tól fél 9-ig csendes szentségimádást, amikor úgy sincsen más program a vacsora után. Megengedte, és mi szép lassan megkerestük azokat a kispapokat, akikről feltételeztük, hogy van rá igényük. Annyira jól sikerült ez a „suttogó propaganda”, hogy a végén nem fértünk be a kápolnába, és megkérdeztük rektor atyát, hogy áttehetnénk-e ezt a kispapok kápolnájába. Megengedte, és attól kezdve minden nap este fél 8-tól fél 9-ig egy óra szentségimádás volt. A szentségimádás utána is fontos volt számomra, annyira, hogy még a vizsgaidőszakban is azt mondtam, hogy én Jézusért vagyok itt, a szentségimádást nem akarom elhagyni. Ha emiatt fogok megbukni egy vizsgán, akkor megérdemlem. Hála Istennek, ez csak egyszer sikerült így, de javítani mindig tudtam. Ami legfontosabb számomra, hogy Jézus tényleg velünk maradt a világ végéig. Erről szeretnék szólni pár szót, hogy mikor tapasztaltam meg nagyon mélyen.
Az első ilyen élményem akkor volt, amikor negyedévesként visszatértem a szemináriumba és a tíz hozzám legközelebb álló kispap nem volt ott. Vagy azért, mert felszentelték, vagy azért, mert máshol folytatta a tanulmányait, vagy a nyár alatt meggondolta magát, és mégsem a papi hivatást választotta. Akkor nyilallt belém, hogy Jézus, én érted akarok pap lenni, bementem a kápolnába, és mondom, Jézus, Te itt vagy. Te mindig is itt vagy.

A másik, ami ugyanilyen vigasztalóként merül fel bennem, mikor két év káplánság után püspök atya azt kérte, hogy menjek ki Rómába tanulni. Két év aktív pasztoráció után nagyon nehéz visszatérni az iskolapadba harmincévesen. A Pápai Magyar Intézetben, ahol töltöttem a következő öt évet, volt kápolna és volt lehetőség szentségimádásra, ott is ez bontakozott ki bennem: Jézus, Te itt is itt vagy. És ahol Jézus van, őbenne mindig bízhatok. Emberek jönnek-mennek az életünkben, barátságok születnek és megszűnnek, de Jézus mindig ott van.

A harmadik ilyen nehéz helyzet volt, amikor a Bíboros atya felhívott, hogy lesz ez a 2020-as esemény, és szeretne felkérni az Általános Titkárság főtitkárává, hogy szervezzem meg ezt a kongresszust. Azt kérdeztem, hogy Kaposfüredről hogyan tudom ezt megcsinálni? Hát, föl kéne jönni. Mégis mikor? Most, tavasszal. Ez egy évvel ezelőtt volt. Köpni-nyelni nem tudtam. Elmondta, mi mindent kell szervezni, mennyi minden áll rendelkezésre, mit kell még megcsinálni. Kértem egy hét gondolkodási és imádkozási időt. Nagyon sokat imádkoztam ezen. Egy élő közösséget otthagyni, megint újrakezdeni… Nagyon megerősített Jézus abban, hogy most ez a feladatom, ezt kell csinálnom. Augusztus 1-jével kerültem Budapestre, addig heti 2-3 napot töltöttem Budapesten, szervezve különböző  találkozókat. Jártak itt a Fülöp-szigetekről az előző találkozó főszervezői, itt volt Marini érsek, aki a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Tanácsának elnöke.
Sokakat fogadtunk, nagyon sokat kellett tárgyalni, létrehozni a Titkárságot, költségvetést csinálni, sok mindent már be kellett indítani. Igent mondtam erre, és Bíboros úrnak is mondtam, hogy azért vállaltam el, mert Jézus megerősített abban, hogy most itt van a helyem, itt van rám szükség. Bízom benne, hogy sem ő, sem más nem fog ebben csalódni, és kapok kellő erőt a Jóistentől mindehhez.

Szeretnék megosztani veletek egyfajta látást. Azt gondolom, hogy a legfontosabb kérdés mindig a miért. Miért akarjuk az egészet csinálni? Kaptam egy e-mailt egy hölgytől, aki engem nem ismert személyesen, de amikor elment gyónni és ott elmesélte, hogy a szentségimádás alatt milyen képet kapott, akkor a gyóntatója azt kérte, hogy küldje el Varga Laci atyának és nekem. Most szeretném bemutatni, hogy mi az, amit ő kapott és a végén teszem hozzá azt, amit én látok. A szentségimádással kapcsolatos az a kép, ami előttem van, és kicsit csatlakozik ahhoz, amit most Mexikóban tapasztalnak. Az ottani atyának az a terve, hogy ezer templomban legyen szentségimádás állandóan. Nekem csak az a vágyam, hogy ha annak idején Szent István király minden 10 faluban egy templomot akart építeni, most már minden faluban van templom, én örülnék, hogy ha minden negyedik templomban lenne állandó szentségimádás legalább reggeltől estig, Tesco nyitva tartással, reggel 6-tól este 10-ig, hogy bármikor be lehessen menni.
Még előtte hadd mondjam el, hogy amikor Kaposfüredre kerültem plébánosként, akkor elég hideg volt a templom. Ott volt a vágy bennem, hogy de jó lenne, ha itt egész nap szentségimádás lenne. Ez egy 3000 fős település Kaposvár mellett. Egy pályázatnak köszönhetően sikerült felújítani úgy a templomot, hogy padlófűtést tettünk bele, és hőszivattyúval, zöld energiával állandóan 15 fokot tudunk temperálni télen is. Ez kellő hőmérséklet ahhoz, hogy ne fagyjon meg és ne fázzon fel valaki, aki ott tölt egy órát. Míg zajlott a három hónapos felújítás, azalatt a hívektől kérdeztem, hogy szerintük hogyan hálálhatjuk meg a Jóistennek, hogy ilyen szép templomunk van. Nyilván úgy, ha használjuk is, ha ott vagyunk az Isten házában. Jézus maga mondta, hogy az én házam az imádság háza lesz. A három hónap alatt sikerült összegyűjteni több, mint 70 nevet, akik közül 56-an vállalták, hogy egy fix órát ott töltenek minden héten. Még tizenvalahányan azt ajánlották fel, hogy amikor kell, ha valaki szabadságra megy, megbetegszik, szívesen beugranak helyette. De azt látom, ha valaki nem is tud esetenként ott lenni, családon belül megoldják a helyettesítését. Ennek köszönhetően hétfőtől péntekig reggel 7 órától az esti miséig állandóan van ott valaki. Az egyik hívő, aki előtte nem járt szentségimádásra, azt mondta, hogy ez a legjobb órája az egész héten. Ez az egy óra, amit Jézussal tölthetünk, megfizethetetlen. Ez a legjobb befektetés: egy órát adunk Jézusnak és egy örökkévalóságot kapunk cserébe. Kaposfüreden immár 6 éve zajlik az állandó szentségimádás, és örömmel hallom, hogy egyre több helyen éreznek rá ennek az ízére. Hogy miben is áll ez, azt majd a későbbi előadásokból megtudjuk. Most következzen az a vízió, látás, amit szeretnék megosztani veletek. Azért is osztom meg, mert teljesen egyezik azzal, amit én gondolok minderről.

A mai szentségimádás alatt kaptam egy élő képet: ahol dicsőíteni szoktak, ott Isten jelenlététől izzott a levegő. Ehhez kezdtek, mint egy térképen, Magyarországon fellobbanni kis lángocskák mindazokon a helyeken, ahol szentségimádást szoktak végezni.

Az Eucharisztikus Kongresszus idején már az egész ország egy hatalmas lángtengerben állt, mint mindent elborító és magában foglaló tűzgolyó. Ez az „együtt izzás” engem is átjárt, mintha már részese lennék a 2020-as eseményeknek.
Hiszem, hogy kegyelmi erőtér, vagy inkább térerő jön létre ott, ahol szentségimádást végeznek. Hiszem, hogy a Szentlélek segítségével 2020-ra teljes lesz a lefedettség…

Én hiszem, hogy az Oltáriszentségben jelen lévő Krisztus imádása a szellemi harcban is nagyon sokat segít számunkra. Hiszem azt, hogy Jézus is örül annak, ha vele időt töltünk, ha lelkünket tisztán tartjuk, minél gyakrabban járulunk szentáldozáshoz, és erre másokat is buzdítunk. Nagyon fontos, hogy a lelkünket olyan tisztán tartsuk, hogy lehetőleg ne múljék el úgy szentmise, hogy nem tudtunk szentáldozáshoz járulni. Ez az én képem és még abban bízom, hogy a kongresszusi felkészülés nemcsak egy kirakatrendezés, hanem valóban megújulást hoz. A távolugró képét kaptam még ehhez. A távolugró sokkal hosszabban fut neki, mint amekkorát ugrik, de az ugrásának sikere azon múlik, hogyan fut neki. Abban is bízom, hogy ez a 2020-as kongresszus nem végállomás lesz, hanem sokak számára startkő. Azaz olyan megújulást hoz, aminek hosszú távú és maradandó gyümölcsei lesznek.

Köszönöm szépen a figyelmeteket.

Letölthető anyagok: