Írások, melyek elmélyítenek

Reményik Sándor: Kegyelem

Megjelenés: 2016. március 27.

Reményik Sándor: Kegyelem

Először sírsz. Azután átkozódsz. Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted Körömszakadtig maradék-erőd. Akarsz, egetostromló akarattal – S a lehetetlenség konok falán Zúzod véresre koponyád. Azután elalélsz. S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. Utoljára is tompa kábulattal, Szótalanul, gondolattalanul Mondod magadnak: mindegy, mindhiába: A bűn, a betegség, a nyomorúság, A mindennapi szörnyű szürkeség Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés! S akkor – magától – megnyílik az ég, Mely nem tárult ki átokra, imára, Erő, akarat, kétségbeesés, Bűnbánat – hasztalanul ostromolták. Akkor megnyílik magától...

Tovább olvasom

Az öröm 10 parancsolata

Megjelenés: 2016. január 25.

Az öröm 10 parancsolata

Minden reggel hűségesen kérd Istentől az örömöt. Mosolyogj, és tanúsíts nyugalmat kellemetlen helyzetben is. Szívből ismételgesd: „Isten, aki szeret engem, mindig jelen van.” Szüntelenül törekedj arra, hogy az embereknek csak a jó oldalát lásd. Könyörtelenül űzd el magadtól a szomorúságot. Kerüld a panaszkodást és a kritikát, mert ezeknél semmi sem nyomasztóbb. Munkádat örömmel és vidáman végezd. A látogatókat mindig szívesen, jóindulattal fogadd. A szenvedőket vigasztald, magadról felejtkezzél el. Ha mindenütt az örömöt terjeszted, biztos lehetsz abban, hogy magad is rátalálsz.  ...

Tovább olvasom

Dsida Jenő: Templomablak

Megjelenés: 2016. január 10.

Dsida Jenő: Templomablak

Kik csak az utcán járnak-kelnek szépséget rajta nem igen lelnek, kíváncsi szemmel rá nem tapadnak: csak egy karika, szürke karika, ólomkarika, vén templomablak. Rácsa rozsdás, kerete málló, emitt moh lepi, amott pókháló, – sütheti napfény, sötét örökre, mint világtalan, bús világtalan, agg világtalan hunyt szeme-gödre. De ki belép a tág, iromba, boltozatos, hűvös templomba s belülről pillant ablakára, megdöbbenten áll, megkövülten áll, elbűvölten áll: – Nézz a csodára! – Színek zengése! Fények zúgása! Mártír mosolya! Szűz vallomása! Kék, ami békül, piros, mi lázad! Magasba...

Tovább olvasom

Adventi kérés

Megjelenés: 2016. január 10.

Adventi kérés

Azt mondtam egy angyalnak, aki az év kapujánál fogadott: adj nekem egy lámpást, hogy biztos léptekkel mehessek szembe a bizonytalansággal. Ő így válaszolt: -Indulj csak a sötétbe, és tedd kezed Isten kezébe. Ez jobb, mint egy lámpás, és biztosabb, mint egy ismert út. (ismeretlen szerző)...

Tovább olvasom

Levél Istentől

Megjelenés: 2015. december 28.

Levél Istentől

Kedves Barátom! Néztelek ma reggel, ahogy felkeltél, remélve, hogy beszél­getsz majd velem, még ha csak néhány szót is, megkérdezed a véleményemet vagy megkö­szö­nöd azokat a jó dolgokat, amik tegnap történtek az életedben. Aztán észre­vet­tem, hogy most túlságosan elfoglal, hogy mit ve­gyél ma fel munkába. Vár­tam, amikor szaladgáltál a ház­ban és ké­szülődtél. Tudtam, hogy lenne pár perced, hogy meg­állj és csak köszönj, de túl elfog­lalt voltál. Egyszer 15 percig vártál, amíg nem kellett mást csinálnod, mint ülni egy széken. Aztán láttam, hogy talpra ugrasz. Azt hittem, velem akarsz...

Tovább olvasom

Böjti vezérfonal adventre

Megjelenés: 2015. december 28.

Böjti vezérfonal adventre

Minden böjti időszak kezdetén előttünk áll az a fontos kérdés, hogy milyen az igazi böjt, mi tetszik az Úrnak. Amint tudjuk, van testi és van lelki böjt. A keleti egyház nem választja el egymástól a kettőt, hanem egyszerre gyakorolja. A testi böjt azt jelenti, hogy nem elégítjük ki a gyomor és a has követeléseit, nem adunk meg neki mindent, amit kíván. Kevesebbet eszünk és iszunk, tűrjük az éhséget, lelki örömökkel fékezzük meg a test uralmát. Mindezt pedig úgy kell gyakorolnunk, ahogy az Úr tanácsolta: „Amikor böjtöltök, ne legyetek bús képűek, mint a képmutatók. Ők ugyanis elváltoztatják...

Tovább olvasom