Írások, melyek elmélyítenek

Reményik Sándor: Kegyelem

Megjelenés: 2016. március 27.

Reményik Sándor: Kegyelem

Először sírsz. Azután átkozódsz. Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted Körömszakadtig maradék-erőd. Akarsz, egetostromló akarattal – S a lehetetlenség konok falán Zúzod véresre koponyád. Azután elalélsz. S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. Utoljára is tompa kábulattal, Szótalanul, gondolattalanul Mondod magadnak: mindegy, mindhiába: A bűn, a betegség, a nyomorúság, A mindennapi szörnyű szürkeség Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés! S akkor – magától – megnyílik az ég, Mely nem tárult ki átokra, imára, Erő, akarat, kétségbeesés, Bűnbánat – hasztalanul ostromolták. Akkor megnyílik magától...

Tovább olvasom

Az öröm 10 parancsolata

Megjelenés: 2016. január 25.

Az öröm 10 parancsolata

Minden reggel hűségesen kérd Istentől az örömöt. Mosolyogj, és tanúsíts nyugalmat kellemetlen helyzetben is. Szívből ismételgesd: „Isten, aki szeret engem, mindig jelen van.” Szüntelenül törekedj arra, hogy az embereknek csak a jó oldalát lásd. Könyörtelenül űzd el magadtól a szomorúságot. Kerüld a panaszkodást és a kritikát, mert ezeknél semmi sem nyomasztóbb. Munkádat örömmel és vidáman végezd. A látogatókat mindig szívesen, jóindulattal fogadd. A szenvedőket vigasztald, magadról felejtkezzél el. Ha mindenütt az örömöt terjeszted, biztos lehetsz abban, hogy magad is rátalálsz.  ...

Tovább olvasom

Dsida Jenő: Templomablak

Megjelenés: 2016. január 10.

Dsida Jenő: Templomablak

Kik csak az utcán járnak-kelnek szépséget rajta nem igen lelnek, kíváncsi szemmel rá nem tapadnak: csak egy karika, szürke karika, ólomkarika, vén templomablak. Rácsa rozsdás, kerete málló, emitt moh lepi, amott pókháló, – sütheti napfény, sötét örökre, mint világtalan, bús világtalan, agg világtalan hunyt szeme-gödre. De ki belép a tág, iromba, boltozatos, hűvös templomba s belülről pillant ablakára, megdöbbenten áll, megkövülten áll, elbűvölten áll: – Nézz a csodára! – Színek zengése! Fények zúgása! Mártír mosolya! Szűz vallomása! Kék, ami békül, piros, mi lázad! Magasba...

Tovább olvasom

Adventi kérés

Megjelenés: 2016. január 10.

Adventi kérés

Azt mondtam egy angyalnak, aki az év kapujánál fogadott: adj nekem egy lámpást, hogy biztos léptekkel mehessek szembe a bizonytalansággal. Ő így válaszolt: -Indulj csak a sötétbe, és tedd kezed Isten kezébe. Ez jobb, mint egy lámpás, és biztosabb, mint egy ismert út. (ismeretlen szerző)...

Tovább olvasom

Levél Istentől

Megjelenés: 2015. december 28.

Levél Istentől

Kedves Barátom! Néztelek ma reggel, ahogy felkeltél, remélve, hogy beszél­getsz majd velem, még ha csak néhány szót is, megkérdezed a véleményemet vagy megkö­szö­nöd azokat a jó dolgokat, amik tegnap történtek az életedben. Aztán észre­vet­tem, hogy most túlságosan elfoglal, hogy mit ve­gyél ma fel munkába. Vár­tam, amikor szaladgáltál a ház­ban és ké­szülődtél. Tudtam, hogy lenne pár perced, hogy meg­állj és csak köszönj, de túl elfog­lalt voltál. Egyszer 15 percig vártál, amíg nem kellett mást csinálnod, mint ülni egy széken. Aztán láttam, hogy talpra ugrasz. Azt hittem, velem akarsz...

Tovább olvasom

Böjti vezérfonal adventre

Megjelenés: 2015. december 28.

Böjti vezérfonal adventre

Minden böjti időszak kezdetén előttünk áll az a fontos kérdés, hogy milyen az igazi böjt, mi tetszik az Úrnak. Amint tudjuk, van testi és van lelki böjt. A keleti egyház nem választja el egymástól a kettőt, hanem egyszerre gyakorolja. A testi böjt azt jelenti, hogy nem elégítjük ki a gyomor és a has követeléseit, nem adunk meg neki mindent, amit kíván. Kevesebbet eszünk és iszunk, tűrjük az éhséget, lelki örömökkel fékezzük meg a test uralmát. Mindezt pedig úgy kell gyakorolnunk, ahogy az Úr tanácsolta: „Amikor böjtöltök, ne legyetek bús képűek, mint a képmutatók. Ők ugyanis elváltoztatják...

Tovább olvasom

Teréz anya: Akkor is

Megjelenés: 2015. december 28.

Teréz anya: Akkor is

Az ember gyakran lusta, türelmetlen, érthetetlen, logikátlan és önző. AKKOR IS SZERESD ŐT! Ha jót teszel, önös céljaidnak tudják be. AKKOR IS TÉGY JÓT! Ha megvalósítod céljaidat, lehet hogy hamis barátokra és őszinte ellenségekre lelsz. AKKOR IS VALÓSÍTSD MEG CÉLJAIDAT! A jót, amit ma teszel, holnap elfelejtik. AKKOR IS TÉGY JÓT! A tisztesség és őszinteség sebezhetővé tesz. AKKOR IS LÉGY ŐSZINTE ÉS TISZTESSÉGES! Amit évekig építettél, percek alatt romba dőlhet. AKKOR IS ALKOSS! Pórul járhatsz, ha segítesz az embereknek. AKKOR IS SEGÍTS...

Tovább olvasom

Világbajnok vagy! – Tudod, már miben?

Megjelenés: 2015. december 28.

Világbajnok vagy! – Tudod, már miben?

OTT VAN A ZSÁKODBAN, KERESD! Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer néhány állat, akik kitalálták, hogy létrehoznak egy iskolát az állatoknak. Eldöntötték, hogy olyan tárgyak lesznek benne mint futás, mászás, úszás és repülés. Ezután úgy döntöttek, hogy minden állatnak részt kell vennie minden képzésen. Itt kezdődtek a problémák. A kacsa jobb volt úszásban, mint a tanára, de épphogy csak átment repülésből és nagyon gyenge volt a futásban. Ezért hát az a döntés született, hogy adja le az úszást és maradjon bent az iskolában a futást gyakorolni. Ettől az úszóhártyás lábai nagyon...

Tovább olvasom

Szent Bernát a Szűzanyáról

Megjelenés: 2015. december 28.

Szent Bernát a Szűzanyáról

„A szűz neve Mária (Lk 1, 27). Szóljunk valamit erről a névről is, amelyet a tenger csillagának szoktak fordítani, és ami nagyon illik a Szűzanyára. … Ó, Te, aki megérted, hogy mindnyájan e világ folyamán inkább viharok között hánykolódunk, mint szilárd talajon járunk, ne fordítsd el szemeidet e csillag ragyogásától, ha nem akarod, hogy elborítson az áradat. Ha a kísértések szele ér, ha a gyötrelmek szirtjei között hajózol, nézd a csillagot, hívd Máriát! Ha a kevélység, a hatalomvágy, a mellőzés vagy hiú vetélkedés hullámai között hánykolódsz, nézd a csillagot, hívd Máriát! Ha a harag, a...

Tovább olvasom

Reményik Sándor: Ne ítélj!

Megjelenés: 2015. december 28.

Reményik Sándor: Ne ítélj!

Istenem, add, hogy ne ítéljek – Mit tudom én, honnan ered Micsoda mélységből a vétek, Az enyém és másoké, Az egyesé, a népeké. Istenem, add, hogy ne ítéljek. Istenem, add, hogy ne bíráljak: Erényt, hibát és tévedést Egy óriás összhangnak lássak – A dolgok oly bonyolultak És végül mégis mindenek Elhalkulnak és kisimulnak És lábaidhoz együtt hullnak. Mi oly együgyűn ítélünk S a dolgok oly bonyolultak. Istenem, add, hogy mind halkabb legyek – Versben, s mindennapi beszédben Csak a szükségest beszéljem. De akkor szóban súly legyen, s erő, S mégis egyre inkább simogatás: Ezer...

Tovább olvasom