„A szűz neve Mária (Lk 1, 27).
Szóljunk valamit erről a névről is, amelyet a tenger csillagának szoktak fordítani, és ami nagyon illik a Szűzanyára. …
Ó, Te, aki megérted, hogy mindnyájan e világ folyamán inkább viharok között hánykolódunk, mint szilárd talajon járunk, ne fordítsd el szemeidet e csillag ragyogásától, ha nem akarod, hogy elborítson az áradat.
Ha a kísértések szele ér, ha a gyötrelmek szirtjei között hajózol, nézd a csillagot, hívd Máriát!
Ha a kevélység, a hatalomvágy, a mellőzés vagy hiú vetélkedés hullámai között hánykolódsz, nézd a csillagot, hívd Máriát!
Ha a harag, a kapzsiság vagy a test vágyai fenyegetik lelked hajóját, nézd Máriát!
Ha a bűnök félelmetessége megzavar, ha a lelkiismeret beszennyeződése megijeszt, ha az ítélet borzalmassága megrémiszt, ha a szomorúság feneketlen mélysége és a kétségbeesés örvénye elnyeléssel fenyeget, gondolj Máriára!
Veszélyben, szükségben, kétségeidben gondolj Máriára, hívd Máriát!
Ne távozzék ajkadról, ne távozzék szívedből, és hogy közbenjáró imáját elnyerhesd, ne szűnj meg példáját követni!
Ha őt követed, nem fogsz eltévedni;
ha őt kéred, nem fogsz kétségbeesni;
ha rágondolsz, nem térsz rossz útra;
ha ő fogja kezedet, nem fogsz elbukni,
ha ő védelmez, nincs mitől félned;
ha ő vezet, nem fogsz elfáradni;
ha ő kegyes hozzád, célba érsz.
Így önmagadban megtapasztalod, hogy mennyire joggal mondja a Szentírás: A szűz neve Mária.”