Közösségi kirándulás Érden

LÉTRA menny és föld között

Szeptember elején, egy „véletlen” kapcsán elkísértem egy csoportot Érdre hagyományos évi egynapos zarándoklatukra, ahol többek között betértünk a ciszterci nővérek Regina Mundi apátságába. Mosolygós nővér fogadott bennünket és mutatta be a monostort, az életüket. Teljesen magával ragadott az a derűvel teli földöntúli kisugárzás, amely a helyből és ebből a nővérből áradt. Csak álltam, hallgattam és néztem őt. Egy gondolat szólt bennem szüntelen: Ezt meg kell mutatnom a társaimnak!
Mert minden, amit ott láttam, hallottam ÜZENET. A történetek, az épület, a csend, a jelképek, a derű, a mosoly … minden. Üzeni, hogy ha életed középpontjában az Isten áll, minden a helyére kerül, kívül-belül, és minden könnyebb. És itt érzékelhető, kézzelfogható volt az, hogy ez nem nagy szavakból álló frázis, hanem IGAZSÁG, örök igazság.

Napokig a hatása alatt voltam…
Akinek tudtam, megállíthatatlanul áradoztam erről a helyről.

Aztán a társaim, a Szent Anna Oltáregylet elé álltam, megosztattam valamit abból, amit ott tapasztaltam, és eleget téve a szívemben megszólalt hívásnak november elején mi is eljutottunk együtt Érdre. Külön ajándék volt, hogy mindenki el tudott jönni és hogy Péter atya áldásával indulhattunk útnak.

Ugyanaz a mosolygós nővér fogadott bennünket, ugyanolyan derűvel és örömmel. Elmesélte nekünk is a rend újraalapításának történetét; hogy a szétszóratás ellenére is együtt tudtak maradni, és különösképpen nem is bántották őket; hogy hogyan épült fel ez az monostor; megmutatta, hogyan telnek a hétköznapok: ora et labora – imádság és munka. Teljesen önellátóak, földet művelnek, gyümölcsöst gondoznak, veteményt ápolnak és amihez kikerülhetetlenül a pénz, azt a lelkigyakorlatos ház fenntartásából teremtik elő, ahol maguk főznek, gondoskodnak az ottlévőkről. Reggel 4-től este 9-ig tart a napjuk, ahol munka és imádság teljesen harmóniában van. Nagyon szigorúan követik Szent Benedek reguláját napjuk minden tevékenységében.
A ciszterci nővérek rendje monasztikus rend, azaz nem apostolkodnak, nem tanítanak, nem gyógyítanak. Ők imádkoznak, szüntelenül imádkoznak. Értünk, helyettünk, az emberekért, a világért. Nagyon nagy feladat és munka ez is.

Számomra csodálatos érzés tudni azt, hogy itt értem is imádkoznak. Ha kérem, ha nem. Mert kérni is lehet, elég egy telefonhívás. Olyan ez, mint a háló az akrobaták alatt. Ezek a nővérek tartják a hálót alattunk.

Együttlétünket az érdi-ófalui Szent Mihály templomban fejeztük be szokásos közös zsolozsmánkkal. Olyan szépen zengett az ima abban a szépen felújított templomban…

A templom kertjében nyugszik Bogner Mária Margit, akinek boldoggá avatásáért minden vasárnap közösen imádkozunk a szentmisében. A sírjánál közösen fohászt mondtunk:

„Istenünk, ki az alázatosakat felmagasztalod és a Téged szeretőket viszontszereted, tekints kegyesen Bogner Mária Margit alázatára és szeretetére és add, hogy őt mihamarabb, mint a szeretet és a hűség példaképét oltárainkon tisztelhessük. Általa ajánlom Neked ügyemet ….
Kérlek, mutasd meg, hogy közbenjárása kegyes előtted! Amen”

És elkészült a várvavárt csoportképünk is. 🙂

Így zárult első közös kirándulásunk, melynek során egy pici időre nagyon közelről megtapasztalhattuk, milyen csodálatos Isten jelenlétében élni.

A kirándulás további képeit itt találod. =>>