53. Merj átlépni a szív kapuján, magad mögött hagyva az értelem zakatolását!

Az elkövetkező buzdítások során tanításként Szent II. János Pál pápa az Eucharisztia és az Egyház kapcsolatáról szóló tanításának egy-egy vonatkozó mondata kerül kiemelésre.

„S ha e misztérium színe előtt az ÉRTELEM megtapasztalja is a maga KORLÁTAIT, (…) a SZENTLÉLEK kegyelmével megvilágított SZÍV meglátja, hogyan kell viselkednie, s hogyan kell ELMERÜLNIE az imádásban és a határtalan szeretetben.”

Forrás: az Eucharisztia és az Egyház kapcsolatáról szóló enciklika

Számtalan esetben, személyes példán keresztül is bemutatásra került az előző buzdításokban, hogy a Szentség-imádás, azaz a megtestesült Krisztus imádásának egyik nagy akadálya az értelmünk. Azaz ahelyett, hogy belépnénk a szív kapuján, megrekedünk az értelem előszobájában.

Az értelem zsákutcáján a hit átvezet,
de a hit önmagában nem az imádás és nem a szeretet misztériuma.

Hitet lehet oktatni, de a hit önmagában nem oktatás és nem értelmi teljesítmény. A hitoktatás ilyenformán nem katekézis, és a katekézis nem egyenlő a hitoktatással. Krisztus élete, megtestesült valósága, személyes meghívása és a Vele való kapcsolatunk nem értelmünk működésének, helyes logikai következtetésünknek az eredménye, mint ahogy nem lehet értelmi szintre szűkíteni a megváltás tényét, és Isten személyes szeretetét.

Isten személyes – neked szóló – szeretete önmagában nem a hit pusztán, hanem már a szív személyes szeretetének munkája bennünk, aminek az alapja Istennel való kapcsolatunk szorossága, mélysége és állandóssága. Ez már az imádás és szeretet misztériuma.

Szent Pál figyelmeztet bennünket, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek (http://szentiras.hu/SZIT/1Kor13).
Lehetsz a legnagyobb teológus, a legokosabb ember, a legnagyobb hittel rendelkező csodatévő, vagy próféta, ha szeretet nincs benned, mit sem érsz.

Szent Pál ugyanakkor azt is írja: A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés (http://szentiras.hu/UF/Zsid11).

Karl Rahner, a múlt század jelentős teológusa ki merte mondani:

„a jövő kereszténye vagy misztikus lesz vagy nem fog létezni”.

Az Eucharisztiában Megtestesült Krisztus imádása nem más,
mint a Misztérium színe előtt leborulni,
és az imádó szeretet által elmerülni Benne.

A Vele való kapcsolat nem értelmünk, avagy hitünk tárgyiasult valósága. Értelmünk és hitünk helyes szolgálata egy pont után a megtestesült Isten előtti meghajlás, imádás és szeretet.

Ekkor lépünk át a szív kapuján (bibliai értelemben vett szív, ahol találkozunk Istennel), ahol a Szentlélek által elmerülünk Isten imádásában, és a határtalan szeretetében.

A rendszeres Szentség-imádás elvezet bennünket az Istenbe vetett hiten túl Isten szeretetébe és a Megtestesült Szeretet jelenlétébe. Elsődlegesen nem okosságban fogunk gazdagodni, hanem szívünk Isten iránti szeretetében és Isten irántunk lángoló szeretetében. Isten szeretetének titka fog feltárulni a számunkra, szívünkben rejtett módon.

De ehhez ki kell lépnünk az értelem világából, az ész diktálta körforgásunkból. Ennek jele, ha a Szentség-imádás során eszünk zakatolása és üressége annyira megijeszt bennünket, mert ÉRTELMET-lenségnek tűnik Istent ekként imádni és elidőzni Vele, annyi értelmesebb dolog mellett. (Sorolhatnám: annyi hasznosabb dolog mellett; annyi tevékeny cselekvés mellett; annyi teendő mellett; a műsoros, magunk által diktált és sokszor letudott- elhadart imádság mellett stb.)
És sok értelmes (és sokszor csak az értelem szintjén futó) dolog ugyanakkor életünk legmélyebb értelmétől (céljától) veszi el az időt: Isten szeretetétől és imádásától.

Merj átlépni a szív kapuján, magad mögött hagyva az értelem zakatolását!

A szívünk a Szentség imádása és szeretete közben:

• türelmessé válik,
• jóságossá válik,
• elhagyja a féltékenységet,
• elhagyja a kérkedést, a kevélységet,
• egyre kevésbé lesz tapintatlan,
• nem keresi a maga javát,
• nem gerjed haragra,
• a rosszat nem rója fel,
• nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli,
• mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel,

mert a szeretet nem szűnik meg soha.

Ne sajnáld Tőle az időt! Ne félj beljebb lépni, átlépve az értelem előszobájából, a Szíved belső szobájába, ahol képessé válasz ELMERÜLNI az Eucharisztiában megtestesült Krisztus imádásban, határtalan és feltétel nélküli szeretetében.

Mert nem értelmünkkel imádjuk és szeretjük Istent, hanem szívünkkel, azzal a úgy szívvel, amit Istentől kaptunk, akkor amikor megtértünk hozzá!

Buzdítalak a Megtestesült Krisztussal való TALÁLKOZÁSRA,
a Vele való KAPCSOLATRA,
az Ő SZEMLÉLÉSÉRE, SZERETETÉRE,
Krisztus RENDSZERES IMÁDÁSÁRA!

Kezdd el most, hogy időt és lehetőséget keresel a Megtestesült Krisztus rendszeres imádására, már ezen a héten is!

A Szentségi Jézus imádása:

térben és időben jelen lenni, és lángra lobbanó szívvel imádni Istent,

most és mindenkoron, örökkön-örökké!