Eucharisztikus Jézus imádása
az Ő szemüvegén keresztül, az Ő szemével való látáshoz vezető
KAPU és ÚT.
Az igazság feltételezi a teljesség meglátását, felfogását, vagy megsejtését…..
Az emberi életünk határai miatt tele vagyunk fél információkkal, felületes tapasztalatokkal, gondolatokkal és következtetésekkel, sokszor ekként előítéletekkel, és legvégül el nem fogadással…
„Mindenki a maga szemüvegén keresztül látja a világot” …… tanított engem egy bölcs és okos barát.
Milyen igaza van.
A Szentségimádás során letesszük a szemüvegünket lassan,
és képesekké válunk Krisztus szemüvegén látni a világot arra az időre,
majd mind tovább, ameddig Vele, az Ő jelenlétében töltjük az IDŐT.
Krisztus szemüvegén nézni, az ő szemével nézni:
- önmagunkat;
- sorsunkat;
- hivatásunkat; helyünket a világban;
- családtagjainkat;
- embertársainkat;
- ellenségeinket;
- veszteségeinket;
- gyengeségeinket;
- életünk minden olyan olyan szakaszát, pillanatát, amit letagadnánk és mégis, lehet ezek visznek legközelebb Krisztushoz;
- tökéletlenségeinket;
- bukásainkat;
MERD egészen rábízni magad az Ő szentségi LÁTÁSÁRA…
…..belépni és elidőzni Jézus Szívében,
mert csak az Ő Szívével lát jól az ember, …
ami az igazi LÁTÁSA mindannak, ami VAN, ami volt és ami lesz;
ami a SZABADSÁG a számunkra……..
itt az idő……, hogy átadd szíved…….. hogy elkezd!
Szent II. János Pál pápa buzdítására:
„S ha e misztérium színe előtt az értelem megtapasztalja is a maga korlátait, a Szentlélek kegyelmével megvilágított szív meglátja, hogyan kell viselkednie, s hogyan kell elmerülnie az imádásban és a határtalan szeretetben.”