Kedves Szentségimádó Testvéreim az Úrban!
Most hétvégén a 24 órás Szentségimádáson volt lehetőségem az éjszaka nagy részét imádásban tölteni, és nagyon boldog voltam, hogy nyitva volt a templom, és annak is, hogy szinte mindig volt 4-5 ember, legalábbis ezalatt az idő alatt.
Az is kiderült számomra, hogy bár néhányszor elbóbiskoltam, összességében végig ébren tudtam lenni, különösebb megerőltetés nélkül.
Azt láttam, szívemben a késztetést,
- hogy Krisztusban az Atya hív minket, hogy nyissuk meg a templomokat, mindenki számára, és térjünk vissza hozzá a szívünkkel, aminek első jele, hogy vágyat érezzük, szeretni, imádni és szolgálni Őt,
- az Irgalmasság évében a késztetés alapján az a kép volt Bennem, hogy testvérekkel minden héten péntek estétől-szombat virradóra 12 órában megnyitjuk az időnket, teret imádni Isten irgalmas szívét;
- Isten szeretetének lángja lángra lobbantja szívünket és átalakítja az Ő szent szívéhez hasonlóvá,
- ez gyógyulás és meghívás lesz azoknak is, akik szívükben távol élnek,
- erre az alkalomra mindenkit lehet hívni, sok kikeresztelkedett és akár református testvér is betérne,
- lehetne neve: Isten irgalmasságának és imádásának éjszakája – az Úr háza az Imádás háza Téged is vár!
Volt gyerekmisén egy Gyula nevezetű apuka, Petra lányával. Kérdeztem tőlük, hogy voltak már, azt mondták nem. Érezhető bolt, hogy nagy csoda, hogy eljöttek, akár milyen messziről. Adtam neki egy kis kártyát, és jeleztem, jobb híján, ha bármi segítségre van szüksége nyugodtan írjon.
Azt látom szemeim előtt, ha megnyitjuk Krisztus előtt a templomokat, Krisztus az Eucharisztiában, magához fogja vonzani Őket:
- a bűnösöket,
- az elesetteket,
- a bénákat,
- a sántákat,
- mindannyiunkat.
Bekapcsolódást jelenti abba a hivatásba, amit Szent János apostol a jelenések könyvében az Új Jeruzsálem képeinek sorában Isten Bárányának imádásában látszik beteljesülni, amikor minden nép leborulva dicsőíti, és imádja az Isten Bárányát.
Az új Jeruzsálem.
Akkor odajött egyik a hét angyal közül, akiknél a végső hét csapással teli csészék voltak és így szólt hozzám: „Jöjj, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány jegyesét.” Lélekben elragadott egy nagy magas hegyre és megmutatta a mennyből, Istentől alászállt szent várost, Jeruzsálemet, mely Isten dicsőségében ragyogott. Tündökölt, mint a drágakő, mint a kristálytiszta jáspis. Széles, magas fala volt, tizenkét kapuval. A kapuk fölött tizenkét angyal és a kapukon nevek, Izrael tizenkét törzsének neve. Kelet felől három kapu, észak felől három kapu, dél felől három kapu, nyugat felől három kapu. A város falának tizenkét alapköve volt, rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve. Aki velem beszélt, arany mérőnádat tartott kezében, hogy fölmérje a várost, kapuit és falát. A város négyszögben épült, hossza akkora, mint szélessége. Fölmérte a várost az (arany) náddal: tizenkétezer stádium volt. Hossza, magassága és szélessége egyenlő. Megmérte falát: száznegyvennégy könyök, emberi mérték szerint, ami az angyal mértéke is. A falak jáspisból épültek, a város pedig tükörfényes színaranyból. A város falának alapköveit mindenféle drágakő ékesítette. Az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd, az ötödik szárdonix, a hatodik kárneol, a hetedik krizolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt. A tizenkét kapu tizenkét drágagyöngy: mindegyik kapu egy-egy drágagyöngyből. A város utcái tükörfényes színaranyból voltak. Templomot nem láttam benne. Az Úr, a mindenható Isten, és a Bárány a temploma. A városnak nincs szüksége sem napvilágra, sem holdsugárra: Isten dicsősége világítja meg, fénye pedig a Bárány. Világosságában járnak a nemzetek, és a föld királyai hódolnak neki. Kapuit nem zárják be soha, hiszen nincs is ott éjszaka. Kincseikkel és értékeikkel neki adóznak a nemzetek. De nem léphet be oda tisztátalan szentségtörő és hazug, csak az, aki föl van jegyezve a Bárány életkönyvébe.Az élet vize és az élet fája
Azután megmutatta nekem az élet vizének folyóját, amely ragyogó, mint a kristály, s az Isten és a Bárány trónusából ered. A város főútjának közepén, a folyó két ága között van az élet fája, amely tizenkétszer hoz termést, minden egyes hónapban megadja termését, és a fa levelei a népek gyógyítására szolgálnak. Nem lesz többé átok a városon, hanem az Isten és a Bárány trónusa lesz benne: szolgái imádják őt, és látni fogják az ő arcát, és az ő neve lesz a homlokukon. Éjszaka sem lesz többé, és nem lesz szükségük lámpásra, sem napvilágra, mert az Úr Isten fénylik fölöttük, és uralkodnak örökkön-örökké.
Ehhez jött a vasárnapi szentlecke: Szentségimádás Istennel való ki-engesztelődés forrása – amit nyitott templomokban-imádva az élet vizéhez, élet fájához hívjuk az embereket, oda járulhatnak.
SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt második leveléből
Testvéreim!
Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg. De ezt Isten viszi végbe, akit Krisztus kiengesztelt irántunk, és aki megbízott minket a kiengesztelődés szolgálatával. Isten ugyanis Krisztusban kiengesztelődött a világgal. Nem tartja számon vétkeinket. Sőt, ránk bízta a kiengesztelődés tanítását. Tehát Krisztus követségében járunk: Isten maga int benneteket általunk.
Krisztus nevében kérünk: engesztelődjetek ki Istennel. Ő azt, aki bűnt nem ismert, „bűnné” tette értünk, hogy általa „Isten igazságossága” legyünk.
Ez az Isten igéje.
Szentségimádás lehetőségeinek megnyitása templomaink, műértékeinek védelme helyett, az imádás házává válnak, a kiengesztelődés szolgálatában.
12 óra elsőre ijesztő, kérlek Benneteket imádkozzatok ezért is, ha Istentől jön, legyen bátorság lépni.
Lesz 12 ember, lesz akár 24 akik felváltva vállalják? minden héten?
Láttam magam előtt embereket, akik betérnek és új teremtményként távoznak, világosságuk a szívükben Úr Isten.
Buzdítalak benneteket, hogy legyünk a kiengesztelődés szolgái, segítői!
Szeretettel:
Dániel