Minden böjti időszak kezdetén előttünk áll az a fontos kérdés, hogy milyen az igazi böjt, mi tetszik az Úrnak. Amint tudjuk, van testi és van lelki böjt. A keleti egyház nem választja el egymástól a kettőt, hanem egyszerre gyakorolja.
A testi böjt azt jelenti, hogy nem elégítjük ki a gyomor és a has követeléseit, nem adunk meg neki mindent, amit kíván. Kevesebbet eszünk és iszunk, tűrjük az éhséget, lelki örömökkel fékezzük meg a test uralmát. Mindezt pedig úgy kell gyakorolnunk, ahogy az Úr tanácsolta: „Amikor böjtöltök, ne legyetek bús képűek, mint a képmutatók. Ők ugyanis elváltoztatják az arcukat, hogy böjtölésükkel feltűnjenek az emberek előtt. Bizony, mondom nektek: ők megkapták már jutalmukat. Te, amikor böjtölsz, kend meg a fejedet, az arcodat pedig mosd meg! Ne lássák az emberek, hogy böjtölsz, csak Atyád, aki a rejtekben van; és Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked.” (Mt 6, 16-18.)
A böjtöt Istennek ajánljuk, az Övé, ahogy mi magunk is. A test követelései, a bűn rabsága azonban elválaszt minket Istentől, ezért a lelki böjtöt is gyakorolnunk kell, mert másként a test erőfeszítései keveset érnek.
Lelki böjtről akkor beszélünk, amikor a lélek minden rossztól tartózkodik, így a rossz gondolatoktól, beszédtől és cselekedetektől.
Igaz böjtölő az, aki tartózkodik a haragtól, veszekedéstől, a kapott sérelmek megtorlásától. Aki „őrizetet tesz a szájára”, és tartózkodik a fecsegéstől, pletykától és rágalmaktól, ítélkezéstől, hízelgéstől, minden hitvány beszédtől, szitkozódástól, kétértelmű szavaktól, minden piszkos beszédtől és hazugságtól. Aki óvja a szívét mások javainak óhajától, nem engedi az irigység homályosító szenvedélyét megerősödni. Nem lop, nem vesz el semmit, ami nem az övé.
Sajnos sokan böjtölnek úgy, hogy a lelki erőfeszítésre nem ügyelnek. Sokan tartózkodnak a húsevéstől szerdán és pénteken, de nem tartózkodnak a rossz gondolatoktól, beszédtől és cselekedettől. Nem tartózkodnak a haragtól, vagy nem gondolnak azokra a bűnökre, amelyekkel megbántották eddig az Urat.
Az életszentség útját járni akaró keresztény alapmagatartása a fegyelem, amely nélkül névleges keresztények lehetünk, de igaziak nem. Hogyan böjtöljünk tehát az előttünk álló hetekben?
Böjtöljön az értelem, és tartsa távol magát a fölösleges dolgoktól!
Böjtöljön az ész úgy, hogy nem tartja észben a rossz dolgokat, és nem füstölög sérelmeken!
Böjtöljön az akarat Isten parancsai előtt, hogy azok fontosabbak legyenek saját akaratunktól!
Böjtöljön a szív helyes érzülettel, ahogy szent életű Paisziosz atya tanácsolja: „Helyezd saját bűneidet magad elé, hogy inkább azokat lásd, mint másét”, nem feledve, hogy minden böjti időszak bűnbánati időszak!
Böjtöljön a szem, amely nem néz helytelen kívánsággal semmire! Böjtöljön a fül úgy, hogy mentes legyen a pletykától, és minden érzelmeket felkavaró zenétől, amely a lélek csendjét kikezdi és elűzi!
Böjtöljön a nyelv úgy, hogy mentes legyen a hiú beszédtől, locsogástól, hazugságtól, és minden íztől és ízleléstől, amely fellazíthatja böjti fogadalmunkat! Némuljon el a rosszra a nyelv és az ajak, helyette valósuljon meg a zsoltáros szava: „Áldom az Urat minden időben, ajkamon van dicsérete szüntelen.” (Zsolt 33,2)
Ezt a lelki munkát ajánljuk a Boldogságos Szűznek, hiszen az ő mennybemenetelére készülünk! Ő örömmel segít gyermekeinek, oltalmába fogad bennünket, és megóv minden ördögi támadástól, nehogy értéktelenné váljon erőfeszítésünk.
Demkó Balázs – Magyar Kurír
Eucharisztikus Világkongresszus 2020
Központi Oltáregyesület programjai
