A lelki irodalom szerint a lélek belső békéjének előfeltétele, hogy Istenre hagyatkozzunk. Az Istenre hagyatkozás tekintetében Szent Josemaria Escrivá és Kis Szent Teréz gondolataiból merítünk.
1./ Szent Josemaria Escrivá írja:
„Mindent Jézustól remélj: Neked nincs semmid, semmit sem érsz, semmit sem tehetsz. Ő cselekszik benned, ha rá hagyatkozol.” (Út, 731) „Mikor ingadozik lelked, mikor minden kisiklik kezed közül… Támaszkodj Jézusba és Máriába vetett gyermeki bizalmadra. Erre az erős kősziklára kellett volna kezdettől fogva építened.” (Út, 721)
2./ 1887. karácsonyán Kis Szent Teréz nővér, Céline karácsonyi ajándékaként örömteli meglepetést akart szerezni a húgának. Kis papírhajót készített, majd vízre bocsátotta azt. A kis hajóban az alvó kis Jézus feküdt. A hajócska ezt a nevet viselte: „Ráhagyatkozás”. Ez volt Teréz és Céline jelszava. Voltak vizek, az élet hullámai, melyeken Istennek kellett őket vezetnie, nekik pedig rá kellett hagyatkozniuk az Ő szeretetére.
„Ráhagyatkozás” – ez a kifejezés igen mély értelmet hordoz. Saját terveink és elképzeléseink elvetését jelenti, elszakadást mindentől azért, hogy ily módon képessé váljunk tökéletesen átadni magunkat az Úrnak. Bennünket annyira eltöltenek saját terveink és elképzeléseink, míg Isten akarata és az Ő tervei gyakran egészen mások. Ilyenkor Isten kénytelen keresztezni a mi terveinket. De Isten azért keresztezi terveinket, mert a mi javunkat akarja.
Lisieux-i Szent Teréz azt mondta: „olyannak kell lenni, mint a gyermek, és semmiért sem szabad aggódni.” Ebben az egyetlen mondatban egész program rejlik: Istenre hagyatkozni, vagyis nem aggódni semmiért, hiszen Ő szeret téged és mindenről gondoskodik. A veszélyektől, melyek félelmet szülnek, nem tudunk ugyan megszabadulni, de nagyon fontos, hogy ezeket a félelmeket az Istenre való tudatos ráhagyatkozással távolítsuk el.
Szent Teréz írja, hogy a bizalom és a hit a félelmek közepette tökéletesedik. Tehát a félelmeid az isteni müködési rendben fontos szerepet játszanak. Azért vannak, hogy a hit cselekedeteire indítsanak téged. A félelem a hit próbája, és az Úristen azért engedi meg azokat, hogy a hitben növekedj. A bizalom és a hit a félelmek között tökéletesednek. A félelem testi életünkben több betegség oka lehet. A félelem képezi a neurózis és pszichózis alapját. Ugyanakkor a félelem a lelki életben pozitív hatással lehet, amennyiben az Istenre való ráhagyatkozás kiindulópontja lehet. Tőled függ tehát, mit vált ki benned a félelem: betegséget vagy ráhagyatkozást? A félelemtől, mint érzelmi állapottól nem tudunk megszabadulni, legalábbis nem mindig. De a félelem ugyanakkor hitünk elmélyülésének tényezője lehet, ahogy minden kísértés is. Ha ráhagyatkozol Istenre, akkor ő kegyelmi segítségével remekművet alkot belőled, ahogy ez Szűz Mária életében is történt, aki teljes bizalommal ráhagyatkozott az Úrra: „legyen nekem a te igéd szerint”.
Az Istenre való ráhagyatkozás a bizalom legfőbb formája, de legfőbb formája az Istenben való támaszkeresésnek is. „Most már nem kívánom sem a szenvedést, sem a halált – mondta Kis Szent Teréz –, pedig szeretem mind a kettőt, egyedül a szeretet vonz engem […] most már egyedül az Istenre-hagyatkozás vezérel, más iránytűm nincsen. Már nem tudnék forrón imádkozni másért, mint azért, hogy lelkemen tökéletesen beteljesedjék Isten akarata, úgy, hogy a teremtmények ne vethessenek eléje gátat.” Teréz bevallja, hogy sokáig tartott, amíg az Isten akaratára való ráhagyatkozásban erre a fokra eljutott. „De most itt vagyok, s a jó Isten tett ide. Karjaiba vett s idehelyezett.” Ráhagyatkozásod Istenre és mindenben az Ő akaratának elfogadása akkor lesz tökéletes benned, ha képes leszel ezt mondani: Szeretek mindent, amit nekem küldesz.
(vö. Tadeusz Dajczer: Elmélkedések a hitről, 46-49)
forrás: Verőcei Gábor, Teréz-mise homília 2022.02.17.
Farkasréti Mindenszentek Plébánia
Eucharisztikus Világkongresszus 2020
Központi Oltáregyesület programjai
