52. Szemlélni Krisztus arcát

Ismétlésül az előző buzdításból:

„Krisztus imádásának és szolgálatának legnagyobb akadálya bennünk a mi gazdagságunk.”
„Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa”

„A mennyek országa nem más, mint Jézus jelenléte az életedben, azaz ez az életszentséged egyetlen és egyedüli forrása, ami nem más, mint a szegénységedben/szegénységünkben jelen lévő Jézus életének gazdagsága.”

Szent II. János Pál pápa buzdítása, tanúságtétele és tanítása az Eucharisztia és az Egyház kapcsolatáról:

„Krisztus a testévé és vérévé változtatott kenyér és bor egyszerű színei alatt velünk járja az élet útjait, mint erősségünk, útravalónk, és mindenki számára a remény tanúivá tesz bennünket.

Szemlélni Krisztus arcát, éspedig Máriával együtt szemlélni – ez az a program, melyet a harmadik évezred hajnalán az Egyháznak adtam, amikor arra szólítottam föl, hogy az új evangelizáció lelkesedésével evezzen a mélyre a történelem tengerén (vö. Lk 5,4).

Az Eucharisztia szentmisén kívüli tiszteletének fölbecsülhetetlen értéke van az Egyház életében. Ez a tisztelet szorosan kapcsolódik az eucharisztikus áldozat ünnepléséhez. Krisztus jelenléte a szentmise után megőrzött szent színek alatt – mely jelenlét mindaddig valóságos, amíg a kenyér és a bor színe megmarad – az áldozat bemutatásából ered, és a szentségi, illetve lelki egyesülésre irányul.

A lelkipásztorok feladata, hogy személyes példájukkal is előmozdítsák a szentségimádást, különösen a szentségkitételt és a szent színek alatt jelenlévő Krisztus imádását.

Jó Nála lenni, a keblére hajolni, mint a szeretett tanítvány (vö. Jn 13,25), érezni az ő szívének végtelen szeretetét. Ha a kereszténységnek a mi korunkban elsősorban „az imádság művészetében”[48] kell különböznie másoktól, ugye érezzük sürgető szükségét, hogy hosszasabban elidőzzünk lelki társalgásban, csöndes imádásban, szeretetünket kifejezve a Legszentebb Szentségben jelenlévő Krisztusnál? Drága testvéreim, hányszor, de hányszor tapasztaltam ezt, és mindig erőt, vigasztalást és segítséget találtam!

Kétségtelen, hogy a Zsinat liturgikus reformja nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a hívők tudatosabban, tevékenyebben és gyümölcsözőbben vegyenek részt az oltár szent Áldozatában. Továbbá sokfelé lett gyakori és az életszentség kimeríthetetlen forrása a szentségimádás. E ragyogó jelenségek mellett azonban, sajnos, nem hiányoznak az árnyékok sem. Vannak ugyanis helyek, ahol szinte teljesen kihalt az Eucharisztia imádása.”

Forrás: az Eucharisztia és az Egyház kapcsolatáról szóló enciklika

Buzdítalak a Megtestesült Krisztussal való TALÁLKOZÁSRA,
a Vele való KAPCSOLATRA,
az Ő SZEMLÉLÉSÉRE, SZERETETÉRE,
Krisztus RENDSZERES IMÁDÁSÁRA!

Kezdd el most, hogy időt és lehetőséget keresel a Megtestesült Krisztus rendszeres imádására, már ezen a héten is!

A Szentségi Jézus imádása:

térben és időben jelen lenni, és lángra lobbanó szívvel imádni Istent,

most és mindenkoron, örökkön-örökké!